publikációk a szerzőtől »

Az Európai Gazdasági Közösségben 1979. január 1-jén bevezetett EMS arra irányult, hogy stabil valutaárfolyam-zónát hozzon létre a tagországok között. Így például Franciaország, Németország, a Benelux államok, Dánia és Írország megegyeztek abban, hogy valutájuk árfolyam-ingadozását egy egyeztetett központi árfolyam körüli plusz és mínusz 2,25 százalékban korlátozzák. Olaszország lazábban kapcsolódott az egyezményhez, plusz-mínusz 6 százalékot engedélyezve, míg az Egyesült Királyság és Görögország kívül maradt a rendszeren. Az EMS részeként új nemzetközi valutát vezettek be, az ECU-t. ECU-ben tartották nyilván az adósságokat és a hiteleket, az ECU-t a nemzetközi tartalékképzés egyik eszközének is szánták. Az EMS a valutaárfolyamok stabilitásában csak részleges sikereket hozott, 1979 márciusa és 1986 áprilisa között kilenc új valutaegyezmény megkötésére volt szükség. Az EMS az EGK-n belüli teljes monetáris unió és a közös valuta megteremtésére irányuló folyamat egyik lépésének szokás tekinteni. (Kelemen Csaba)