pályakép » publikációk a szerzőtől »

Dolgozatom fókuszában az 1975 és 1979 közötti kambodzsai vörös khmer rezsim által elkövetett népirtás áll. Célom a nemzetközi közösség szerepvállalásának, illetve annak hiányának vizsgálata. Érdeklõdésemet két tény keltette fel a kambodzsai eseményekkel kapcsolatban.

Az elsõ az, hogy a négy év alatt történt vérengzések, valamint az emberi jogok tömeges semmibevétele ellenére sem a nagyhatalmak, sem a regionális hatalmak, sem az Egyesült Nemzetek Szervezete nem kísérelt meg missziókat indítani a népirtás megállítására. Bár tény, hogy a tagállamok felelõsek állampolgáraik emberi jogainak biztosításáért, valamint az ebbõl levezethetõ „Responsibility to Protect” (R2P) doktrína az 1970-es években még nem vált a nemzetközi jog és a nemzetközi politikai rendszer elfogadott normájává, mégis különös, hogy a szisztematikus mészárlások ellenére az ENSZ tagállamok a négy évnyi kambodzsai terror ideje alatt egyszer sem léptek fel a vörös khmer rezsim ellen. A második, számomra hasonlóan elgondolkodtató tény az volt, hogy a vörös khmer rezsim de facto végét jelentõ 1979-es vietnámi bevonulás ellenére az ENSZ tagállamok még közel tíz évig a vörös khmer kormányt ismerték el Kambodzsa legitim képviselõjének a az ENSZ-ben.

E két jelenség mentén dolgozatomban két fõ kérdéskört járok körül. Elõször is: milyen tényezõ játszott közre abban, hogy a népirtás ellenére a nemzetközi közösségnek nem állt érdekében a kambodzsai helyzet beavatkozás útján történõ rendezése? Másodszor: mi lehetett az oka annak, hogy a rezsim bukása után még mindig a vörös khmerek maradtak Kambodzsa nemzetközileg elismert képviselõi?

A témához olvasva azt tapasztaltam, hogy a téma magyar nyelvû feldolgozottsága rendkívül alacsony fokú, így rövid dolgozatom megírásában az is motivált, hogy részben csökkentsem a magyar nyelvû szakirodalmakban lévõ hiányt.

Letölthető publikációk:

Kambodzsa-es-az-ENSZ

337 KB

PDF dokumentum

2014.03.12.