Az első világháborút megelőzően a britek Közép-Európa politikája – itt nem részletezendő, egyértelmű okok miatt – gyakorlatilag megegyezett az Osztrák Birodalommal, majd 1867-et követően az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben folytatott politikájukkal. A világháború utolsó évéig, általánosságban szólva, folyamatosság jellemezte ezt a politikát: a Közép-Európa legnagyobb részét magába foglaló Osztrák Birodalom, majd Osztrák–Magyar Monarchia léte és fennmaradása kulcsfontosságú volt a brit kontinentális egyensúlypolitikában. Mindezt az sem befolyásolta lényegesen, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben és a 20. század elején kialakuló szövetségi rendszerekben Nagy-Britannia és a Monarchia ellentétes oldalon találta magát. A fokozatosan romló brit–német viszonnyal párhuzamosan a Monarchia egyre inkább a Német Birodalomhoz közeledett; ezzel egy időben a britek a francia–orosz szövetség mellé álltak. A témakör egyik magyar kutatója megállapítása szerint a különbség mindössze annyiból állt, hogy 1906 előtt Ausztria–Magyarország fennmaradása mint önálló tényező volt fontos Londonnak, míg ugyanez a cél 1906 után a szövetségi rendszerek egyensúlya szempontjából vált létfontosságúvá Nagy-Britannia számára. |