Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 KOMMENTÁR

TÖRÖK GÁBOR

A politika nem (mindig) játék

Épeszû és egészséges lelkû ember nem örülhet a menekültek áradatának és a sajátos népvándorlás következményeinek. Teljesen normális, ha megszakad a szívünk, amikor a kerítéseken átmászó családok képeit nézzük, ha belegondolunk ezen emberek sorsába, szenvedésébe, nem is beszélve azokéról, akik a Földközi-tengeren egy elsüllyedt lélekvesztõ miatt vagy éppen itt a szomszédban egy embercsempész teherautójába zsúfolódva vesztették életüket.

Azt sem hiszem, hogy akadna bárki, akit lelkesítene az épülõ kerítések látványa, akit boldogság töltene el, ha a honvédség bevetésérõl és más harcias lépesekrõl hall.

Mégis, ha túléljük, ha egyszer majd túl leszünk ezen az egészen, akkor szerintem kimondhatjuk: sokat tanultunk belõle. Három tanulságot külön kiemelek.

1. Megtanulhattuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy a politika nem játék. Vagy pontosabban: nem mindig az. A rendkívüli helyzetek pontosan megmutatják, amit a politika hétköznapjai elrejtenek. A mindennapok politikai kommunikációja gyakran öncélúnak és a dolgok lényegét illetõen tét nélkülinek látszik. Egy rendkívüli helyzetben azonban minden kimondott szónak, kihelyezett plakátnak és levert cölöpnek jelentõsége lehet. Aki ilyen helyzetben rosszat lép, bagatelizál vagy túldramatizál, közönyösnek vagy szájhõsnek látszik, sokkal hamarabb leleplezõdik, mint általában. A „játsszatok gyerekek” megengedõ parancsa ilyenkor nem érvényes. Most is ez történt: meggyõzõdésem, hogy a baloldal a tétova és alapvetõen értelmezhetetlen politikájával ebben az ügyben veszítette el igazán a következõ választást, mint ahogy az is most dõlhetett (és dõlhet) el, hogy a választók elégségesnek és célirányosnak gondolják-e a kormányoldal cselekvését, vagy inkább esélyt adnának a radikális jobboldalnak.

2. Megtanulhattuk, ha eddig nem tudtuk volna, hogy nem vagyunk egyedül. A magyar politika az elmúlt években egyre provinciálisabb, befelé forduló képet mutatott. Mintha csak az számítana, ami itt történik, mintha nem lenne külvilág, amelyet figyelni és ismerni kell. A menekültek áradatának köszönhetõen most egy kicsit kinyílt a világ, végre a hétköznapi politikai vitákban is felfedezzük a világpolitika konfliktusait, szereplõit. Közösségi oldalakon már nem csak Gyurcsányról és Orbánról vitázunk, hanem az USA felelõsségérõl, a szíriai helyzetrõl, Törökország szerepérõl és persze az unió értelmérõl.

3. S itt el is érkezünk a harmadik tanulsághoz: megtanulhattuk, mert eddig nem nagyon tudtuk, hogy mire lenne való az Európai Unió. Elmondtam már korábban is, elnézést, de megismétlem: felmerül a kérdés, hogy államnak nevezheti-e magát egy ország, ha képtelen ellenõrizni, hogy kik lépnek be a területére, ha csak arra van ereje, hogy a jövevények elõtt nyitogassa a kerítés ajtaját? Az uniós államok a határellenõzés ügyében a szuverenitásuk egy részét feladták, vagy ha jobban tetszik, közösítették: így jött létre a schengeni övezet.

Pontosan az lenne az EU értelme, hogy egy ilyen súlyos válsághelyzetben ne kizárólag a tagállamok vállát nyomja a teher, ne csak rajtuk, földrajzi helyzetükön és politikai vezetõiken múljon, hogyan birkóznak meg a feladattal az általuk felügyelt uniós határokon. Egységes szabályozás, közös fellépés, akár uniós szinten felügyelt határõrizet esetén nyugodtan állíthatnánk, hogy az EU nem csak szavakban létezik, hanem olyan, mint egy erõs és szuverén állam. Miután errõl szó sincs, az igazi tanulság az, hogy vagy elmozdulunk ebbe az irányba, vagy be kell látnunk, és ki is kell mondanunk, hogy válsághelyzetekben mindenki csak magára számíthat.

(Elsõ közlés: Mandiner. In: http://mandiner.hu/cikk/20150831_torok_gabor_a_politika_nem_mindig_jatek_migracio_es_mi_viii )

 

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2022 Grotius