publikációk a szerzőtől »

A huszadik század második felében az emberek számára a nukleáris háború fenyegetése jelentette a fő veszélyt, az ettől való félelemérzet azonban folyamatosan csökkent a kölcsönös elrettentés kialakulásával, az atomháború „megnyerhetetlenségének” felismerése láttán. Aztán, kilencvenes években, a napi hírek a hidegháborús korszak örökségeként fellobbanó etnikai, „alacsony intenzitású” konfliktusokról szóltak, amelyek egy része ma is tart. Ezen válságok megoldatlansága, továbbá a nemzetközi hatalmi viszonyok radikális átrendeződése, amelynek egyik jellemzője, hogy az Egyesült Államok egyetlen hiperhatalommá vált, a globalizáció, többekben a „vesztes-érzet” bizonyos tudatosulása, mindezek új világképet, új választóvonalakat alakítottak ki. A globalizációt indukáló tényezők között ebben az időben bontakoztak ki egy új technikai forradalom termékei és következményei is. Ez a technikai váltás szinte egyszerre történt az elektronika világában és a biogenetikában minden hozadékaikkal és negatív következményeikkel együtt. Egyes vélemények szerint az új erőszakformák a hagyományos tömegháború anakronizmusát eredményezik, a konzervatív tömeghadviselési eljárások kiszorulnak a konfliktusmezőből, a haderők modern könnyű és nagypontosságú fegyverekkel rendelkeznek, létszámuk világszerte csökken. A globalizációval együtt járó érdek- és értékátrendeződések, az új fegyverek és védelmi technikák, illetve a pusztításra is alkalmas „békés” eszközök megjelenése, az ezek együtteséből eredő erőviszony változások, az új aszimetriák merőben új erőszakformák létrejöttét eredményezték, amelyek napjainkban nemcsak, és nem is elsősorban a hagyományos katonai szférában jelennek meg. Ez eredményezte, hogy amíg az elmúlt évszázadban a – divatos szóval – háborúkép szerves része volt az ellenségkép is, addig ma a szervezett agresszív, vagy védekező percepció „jelenségkép”-pel párosul.

Letölthető publikációk:

Deák Péter: Az eroszak új formái az új világrendben

258 KB

PDF dokumentum

2007.02.26.