Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 RECENZIÓ
Kozma Viktória
Egy rövid könyv az uniós alkotmányról

(MAGYAR PÉTER: Az Európai Unió alkotmánya)

Napjaink egyik aktuális kérdése: miért akadt el az európai alkotmányozási folyamat? Mi volt az oka az Alkotmányszerződésre  kimondott két „nem”-nek? Vajon miért nem szavazta meg Franciaország és Hollandia a demokratikusabb, átláthatóbb, hatékonyabb és polgárközelibb Európai Unió létrejöttét?  Miért feszülnek pattanásig az idegek, amikor az Alkotmányszerződésről van szó? Ha elolvassuk Magyar Péter újságíró könyvét, aki korábban is írt már egy könyvet az EU-ról (Az Európai Unió története. Budapest, é.n., Press publica) megtaláljuk benne a választ.

A szerző három nagy részre bontotta művét: az első fejezetben választ kapunk a legfontosabb kérdésre: miért is van egyáltalán szükség az Európai Uniónak alkotmányra, majd megismerkedhetünk röviden magával az Alkotmányszerződéssel, amelyet 16 hónapos megfeszített munka után 2003. június–júliusban fogadott el az Európai Konvent konszenzussal. Az egyes részek világosan, érthetően, tömören összegzik a terjedelmes szerződés tartalmát.

A könyv második fejezete a konventben elfogadott legfontosabb reformok felsorolásával kezdődik. Az igazi küzdelem első fordulója csak ekkor következett, hiszen a konventben kidolgozott tervezetéről a 2003. október 4-én Rómában összeült kormányközi konferencia volt hivatott dönteni. A konferencia első szakasza messzemenően igazolta az előzetes aggodalmakat: „minden résztvevő előállt saját kívánságlistájával, minden kormány a vélt vagy valós nemzeti érdek kivont kardú védelmezőjének mutatkozott.” (40. old.)  Jacques Chirac francia elnök szavai jól érzékeltetik a légkör drámaiságát: „Elég volt, vessünk véget az egésznek!” (50. old.) A kudarc fő okozói a lengyelek és a spanyolok voltak, akik makacs módon ragaszkodtak a számukra sokkal kedvezőbb nizzai szavazati súlyuk megtartásához. Persze az olaszok ügyetlen tárgyalásvezetése sem segítette a megegyezést, s az sem, hogy hiányzott a feladat megoldásához szükséges kollektív bölcsesség és akarat. 2003 végén a frontvonalak megmerevedtek.

A 2004. január elsejével elkezdődött az ír elnökségre szállt át a feladat, hogy hozza tető alá az Alkotmányszerződést. A véletlen közbeszólt. A madridi véres merényletek nyomán  a spanyol kormányváltás fordulatot hozott. A kormányra került szocialisták sokkal inkább készek voltak a kompromisszumra az alkotmányozás kérdésében. Ennek következtében a lengyelek egyedül maradtak, így a lengyel stratégia is megváltozott. Az eddigi két makacs engedékenyebb hangvételére Németország és Franciaország is reagált. Hiszen Európa csak úgy képes megfelelni a globalizálódó világnak, ha tető alá hozzák az alkotmányt. Ma már tudjuk, hogy a tervezetet 2004. június 18-án az állam-és kormányfők kormányközi konferenciája elé bocsátották, ahol végül megállapodásra jutottak, így a 25 tagállam állam- és kormányfői 2004. október 29-én Rómában aláírták az Alkotmányszerződést.

De ne rohanjunk ennyire előre! Melyek voltak az egyes vitapontok?

Először is az, hogy az EU-ban a nemzetek fölötti közösségi jelleg vagy a kormányközi együttműködés legyen-e a meghatározó. Ebből a szempontból sajátos konstrukció született meg: az Európai Unió továbbra is szuverén államok közössége, amely egyes területeken egyre határozottabban szövetségi állami jegyeket mutat, és most már jogi személyiséggel is rendelkezik, ehhez, azonban a tagállamok szuverenitásuk csekélyebb részéről mondanak le, és határozottan ragaszkodnak a megmaradt részek megtartásához. Vagyis az eurószkeptikusok és a föderalisták vitája folytatódik.

Röviden összefoglalva, a főbb pontokat megemlítve: az EU egésze jogi személyiséggé válna, az alapszerződéseket egyetlen okmány váltaná ki, csökkenne a jogi normák száma, erősödne az Európai Parlament szerepe, az Európai Bizottság elnökét immár a parlament választaná/hagyná jóvá, állandó elnököt és külügyminisztert kapna a közösség, szűkülne a nemzeti vétók lehetősége, a többségi döntés válna főszabállyá, ahol a többség a lakosságarányon múlna. De sok fontos területen megmaradt a nemzeti vétó, az egyhangúság mint főszabály. Nincs közvetlen adókivetés, a fő jogalkotó továbbra is a tanács, amelyben a nemzeti kormányok döntenek, olyan politikusok, akiket jobban érdekel az otthoni választási eredmény, a hazai közvélemény, mint a közös európai érdek. Tehát előre is léptünk, léphetünk egy szupranacionális unió irányába, meg nem is.

A könyv említést tesz még a magyar részvételről is az Európai Konvent munkájában. Balázs Péter államtitkár, Vastagh Pál szocialista és Szájer József Fideszes képviselő egyenlő joggal vehették ki a részüket a tervezet születésének folyamatában. Magyarországnak két fő célja volt: a nemzeti és etnikai kisebbségek jogvédelme és a tagországok teljes egyenjogúságának – egy ország egy biztos elv – fenntartása. Egyes országok nem értették a nemzeti kisebbségek jogvédelme melletti ilyen erőteljes kiállás értelmét, hiszen állításuk szerint az EU alapelve a diszkriminációellenesség, s így feleslegesnek tartották külön szerepeltetni a kisebbségi jogokat. Magyar részről viszont azt hangoztatták, hogy nem kérnek új jogokat az etnikai kisebbség számára, csak annak megerősítését, hogy vannak ilyen tiszteletben tartandó jogok. Amikor végül az említett kompromisszumos formula kialakult, a magyar diplomácia érzékelte, hogy ez az elérhető maximum, s igyekezett sikernek beállítani. A biztosok ügyében is „elégedettek” lehettünk, hiszen a konvent tervezete eleve már úgy szólt, hogy 2009-ig marad a 25 biztos, s csak utána csökkentik számukat 15 főre.

Érdekes volt olvasni az „élcsapat”-gondolat kapcsán fölmerült félreértésről.  Kovács László Chirac elnök kezdeményezését, miszerint alakuljon ki egy kilenc országból álló informális csoport, amelybe Magyarország is bekerülne, úgy összegezte, hogy ez a kétsebességes Európa elkerülésére irányul, nem pedig annak létrehozására. A németek által is támogatott francia kezdeményezés azonban valójában a kétsebességes Európára vonatkozott. A könyv vége felé a hazai viták értékeléséről is olvashatunk egy érdekes történetet. Az Élet és Irodalomban jelent meg  a következő mondat: „..a spanyolok és a lengyelek ragaszkodnak a szavazati arányokkal kapcsolatos eléggé el nem ítélhető módon önálló álláspontjukhoz. Ahhoz tehát, hogy a Nizzai Szerződésnek megfelelően a kis államok 2009 után is rendelkezhessenek önálló biztossal a Bizottságban.” (85. old.)

Ez is mutatja, hogy Magyarországon mennyire nem volt érdemi vita az EU készülődő alkotmányáról, bár az igaz, hogy nálunk a parlament döntött a ratifikációról, így nem volt feltétlen szükség a társadalom tájékoztatására. Nagyon sajnálom uniós állampolgárként, hogy elmaradt a lakosság tájékoztatása. Ezért is örülök Magyar Péter könyvének, hiszen közérthető stílusának köszönhetően bárki – aki kedvet érez rá – megtudhatja, mi is történik napjainkban, hol keresendő a konfliktusok alapja. És miután megismerkedtünk az alapinformációkkal, sokkal jobban megérthetjük, mi is történt a ratifikációs folyamat során, mi is történik most, 2007-ben, amikor egy újabb fordulóponthoz érkeztünk.

Érdemes lenne kiadni a könyv második részét, ahol megismerkedhetnénk azzal, hogyan ratifikálták az egyes országok az alkotmányt, milyen eredmények születtek, hogyan folytatódott az európai alkotmányozás folyamata a két „nem” után, mi a döntés a jövőről, a német elnökség milyen célokat tűz ki maga elé Magyar Péter műve minden esetre nagyon jó alapozó könyv, melynek mindössze 95 oldala nem is elrettentő mennyiségű olvasmány. Mindenkinek ajánlom, olvassa el!

Magyar Péter: Az Európai Unió alkotmánya. Budapest, 2004. Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt.  95 old. ISBN: 9636380910

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius