Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
Az angol–német flottaegyezmény
1935.06.18.

 

Az angol–német flottaegyezmény Nagy-Britannia részérõl a „megbékítési” politika elsõ terméke. A kétoldalú megállapodás hatályon kívül helyezte a versailles-i békeszerzõdés V. részének 181–197. cikkeit. Az egyezmény 35:100 arányban állapította meg a német tengeri erõknek és a Brit Nemzetközösség tagjai összes tengeri erõinek egymáshoz való viszonyát, a tengeralattjárók tekintetében pedig Anglia elismerte az egyenlõ arányt, jóllehet Németország kötelezte magát, hogy tengeralattjáró-flottája építésében nem fogja túlhaladni a brit tengeralattjáró-flotta 45 százalékát. Németország jogot kapott arra, hogy flottája térfogatát ténylegesen mintegy 342 000 tonnával növelje, s ily módon a franciával csaknem egyenlõ, de jóval korszerûbb hadiflottát építsen ki. A jegyzékváltás formájában kötött egyezmény az aláírásával életbe lépett.

1937.  július 17-én Nagy-Britannia és Németország pedig a tengeri fegyverkezés korlátozásáról és a flottaépítkezésekre vonatkozó kölcsönös felvilágosításokról kötött egyezményt. Németország 1939. április 28-i memorandumában egyoldalúan felmondta az 1935. június 18-i flottaegyezményt.

Jegyzékváltás a német és a brit kormány között a tengeri fegyverkezés korlátozásáról

Sir Samuel Hoare Ribbentrop úrhoz

Foreign Office, 1935. június 18.

Excellenciás Uram,

1. Az utóbbi napok folyamán a német kormánynak és Õfelsége egyesült királyságbeli kormányának képviselõi tárgyalásokat folytattak, amelyeknek fõ célja az volt, hogy egyengessék az utat a tengeri fegyverkezés korlátozása tárgyában megtartandó általános értekezlet felé. Most örömmel közölhetem Excellenciáddal, hogy Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya kifejezetten elfogadta a német kormánynak a fenti tárgyalásokon megvitatott azon javaslatát, hogy a német hadiflotta ereje a Brit Nemzetközösség tagjai összes haditengerészeti erejéhez viszonyítva a jövõben a 35:100 aránynak feleljen meg. Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya ezt a javaslatot úgy tekinti, mint legnagyobb fontosságú hozzájárulást a tengeri fegyverkezés jövendõ korlátozásának ügyéhez. Úgy véli továbbá, hogy a megegyezés, amelyre most a német kormánnyal jutottak, és amelyet a két kormány között a mai naptól hatályosnak tartva végleges megegyezésnek tekint, meg fogja könnyíteni a tengeri fegyverkezés korlátozására vonatkozó általános egyezmény megkötését a világ összes tengeri hatalmai között.

2. Õfelsége Egyesült Királyságbeli kormánya ugyancsak egyetért azokkal a magyarázatokkal, amelyeket a német megbízottak a legutóbbi londoni tárgyalások folyamán ezen alapterv alkalmazásának módja tekintetében adtak. Ezek a magyarázatok a következõkben foglalhatók össze:

a) A 35:100 arányszám állandó arány, azaz a német flotta bruttó regisztertonna-tartalma sohasem haladhatja meg a Brit Nemzetközösség tagjai tengeri hadereje szerzõdésileg meghatározott bruttó regisztertonna tartalmának 35 százalékát, vagy amennyiben ez a tonnatartalom a jövõben nem esik szerzõdési korlátozás alá, a Brit Nemzetközösség tagjai tényleges bruttó regisztertonna-tartalmának 35 százalékát.

b) Ha a tengeri fegyverkezés korlátozására vonatkozó jövõbeni általános szerzõdés nem fogadná el a korlátozásnak azt a módszerét, amely a különbözõ hatalmak flottái között arányszámot állapít meg, a német kormány nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy a megelõzõ alpontban említett arányszámot ilyen jövõbeni általános szerzõdésbe belefoglalják, feltéve, hogy a tengeri fegyverkezés jövõbeni korlátozásának abban elfogadott módszere olyan természetû, hogy teljes biztosítékot nyújt Németországnak aziránt, hogy ez az arányszám fenntartható lesz.

c) Németország minden körülmények között tartja magát a 35:100 arányszámhoz, vagyis ezt az arányszámot más hatalmak flottaépítkezései nem fogják befolyásolni. Amennyiben a tengeri fegyverkezésnek a múltban rendes körülmények között fenntartott általános egyensúlyát más hatalmak bármilyen rendkívüli és kivételes flottaépítkezésekkel erõszakosan felborítanák, a német kormány fenntartja magának azt a jogot, hogy felhívja Õfelsége egyesült királyságbeli kormányát az így keletkezett új helyzet megvizsgálására.

d) A német kormány a tengeri fegyverkezés korlátozása tekintetében azt a módszert részesíti elõnyben, amely a hadihajókat kategóriákba sorolja, minden egyes kategóriában megállapítva a hajók maximális tonnatartalmát és/vagy a lövegek maximális ûrméretét, és amely az egyes hatalmak részére engedélyezendõ tonnatartalmat hajókategóriákként osztja el. Következésképpen a német kormány kész arra, hogy alapvetõen és az alábbi f) pont rendelkezéseinek fenntartásával mindegyik fenntartandó hajókategória tonnatartalmánál a 35 százalékos arányt alkalmazza, és hogy ettõl az arányszámtól egy vagy több kategóriában való bármilyen eltérést a tengeri fegyverkezés korlátozásáról a jövõben kötendõ általános szerzõdés erre vonatkozó esetleges olyan rendelkezéseitõl teszi függõvé, amelyek azon az alapelven fognak felépülni, hogy az egyik kategóriában történõ emelést más kategóriákban történõ megfelelõ csökkentéssel kell kiegyenlíteni. Amennyiben nem kötnének a tengeri fegyverkezés korlátozásáról szóló általános szerzõdést, vagy ha a jövõbeni általános szerzõdés a kategóriánkénti korlátozásra vonatkozóan nem tartalmazna rendelkezést, azt a módot és mértéket, amely szerint a német kormánynak joga lesz egy vagy több kategóriában a 35 százalékos arányt megváltoztatni, a német kormány és Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya, az akkor fennálló flottahelyzet figyelembevételével, egyezmény útján fogja szabályozni.

e) Amennyiben és ameddig más jelentõs tengeri hatalmak a cirkálók és rombolók részére egyetlen kategóriát tartanak fenn, Németországnak jogában van e két hajóosztály részére egyetlen kategóriát fenntartani, habár jobban szeretné e két osztályt két kategóriában látni.

f) A tengeralattjárók tekintetében mindazonáltal Németországnak joga van arra, hogy – a bruttó regisztertonna tartalomra vonatkozó 35:100 arányszám túllépése nélkül – a Brit Nemzetközösség tagjai összes tengeralattjáróinak tonnatartalmával egyenlõ tonnatartalmú tengeralattjárókkal rendelkezzék. A német kormány azonban kötelezi magát, hogy az alább következõ mondatban jelzett körülmények kivételével tengeralattjáróinak tonnatartalma nem fogja meghaladni a Brit Nemzetközösség tagjai birtokában levõ tengeralattjárók összes tonnatartalmának 45 százalékát. Arra az esetre, ha olyan helyzet állna elõ, amely a német kormány véleménye szerint szükségessé teszi, hogy érvényesítse a fent említett 45 százalékot meghaladó százalékú tengeralattjáró-tonnatartalomra vonatkozó igényét, a német kormány fenntartja magának a jogot arra, hogy errõl Õfelsége egyesült királyságbeli kormányát értesítse, és egyetért azzal, hogy a kérdés barátságos megbeszélés tárgya legyen, mielõtt a német kormány ezen jogát gyakorolná.

g) Mivel nagyon valószínûtlen, hogy a 35 százalékos arány kiszámítása minden egyes hajókategóriára nézve olyan tonnaszámokat ad, amelyek az ezen kategóriába tartozó hajókra engedélyezett maximális egyedi tonnatartalommal pontosan oszthatók, szükségessé válhat, hogy kiigazításokat eszközöljenek avégett, hogy Németország ne legyen korlátozva teljes tonnatartalmának kihasználásában. Következésképpen megegyezés jött létre aziránt, hogy a német kormány és Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya közös egyetértéssel fogják megállapítani, hogy ebbõl a célból milyen kiigazításra van szükség, és egyetértés van arra nézve is, hogy ez az eljárás nem vezethet a 35:100 aránytól való semmilyen lényeges vagy állandó eltérésre a bruttó regisztertonna-tartalomra vonatkozóan.

3. Hivatkozással a fentebb említett magyarázat c) alpontjára, tisztelettel értesítem Önt, hogy Õfelsége Egyesült Királyságbeli kormánya a fenntartást tudomásul vette és elismeri a benne foglalt jogot, miközben egyetértés van arra nézve, hogy a 35:100 arányszámot – hacsak a két kormány ellenkezõ értelmû megegyezést nem köt – fenntartják.

4. Tisztelettel kérem Excellenciádat, tájékoztasson arról, egyetért-e a német kormány azzal, hogy e jegyzék fenti pontjai helyesen adják vissza a német kormány javaslatát.

Samuel Hoare

 

 

Von Ribbentrop, a Német Birodalom rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Sir Samuel Hoare brit külügyi államtitkárhoz

London, 1935. június 18.

Excellenciás Uram,  

Tisztelettel igazolom Excellenciád mai napon kelt levelének vételét, amelyben szíves volt Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya nevében a következõket közölni:

[Következik Sir Samuel Hoare levelének megismétlése.]

Tisztelettel igazolom Excellenciádnak, hogy a fenti levél helyesen adja vissza a Német Birodalom kormányának javaslatát, és örömmel veszem tudomásul, hogy Õfelsége egyesült királyságbeli kormánya ezt a javaslatot elfogadja.

A Német Birodalom kormánya a maga részérõl is úgy véli, hogy a megegyezés, amelyre Õfelsége Egyesült Királyságbeli kormányával most jutottak, és amelyet a két kormány között a mai naptól hatályos tartós és végleges megegyezésnek tekint, meg fogja könnyíteni a világ valamennyi tengeri hatalma között ezen kérdésekre vonatkozó általános egyezmény megkötését.

Fogadja, Excellenciás Uram, megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.

von Ribbentrop

Forrás: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest.  . 375–379.

Újraközli: N.I.

 

 

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius