publikációk a szerzőtől »

Németország államformája szövetségi köztársaság, mely az 1990. október 3-i újraegyesítés óta 16 tartományból épül fel. A tartományoknak jelentős súlya van a német alkotmányozás rendszerében. Befolyásukat a kétkamarás parlament felsőházában a Bundesratban (Szövetségi Tanács) érvényesíthetik. A parlament alsóháza a Bundestag, amely alapvetően 598 fős, de a többletmandátumok miatt jelenleg 613 képviselő vesz részt a munkájában. A német pártrendszer 1945 utáni fejlődését négy szakaszra oszthatjuk: (1) A kialakulás (1945-1953). Ebben az időszakban alakultak ki a ma is releváns pártnak számító CDU, CSU, FDP, valamint újjászerveződhetett a SPD is. Az NDK területén 1946-ban megalakult a SED. (2) A koncentrálódás (1953-1976). Ebben az időszakban az uniópártok és az SPD közel azonosan szerepeltek a választásokon. Programjuk is egyre inkább közeledett egymáshoz. Azt, hogy ki fog kormányt alakítani, az FDP döntötte el, ő volt a mérleg nyelve. Kivételt 1966-69 jelentett, amikor nagykoalíciós kormányzás folyt.(3) Az átalakulás (1976-1990).1980-ban megalakult a Die Grünen (Zöldpárt), mely 1983-ban a Bundestag-ba is bejutott. Az újraegyesítést követően pedig a SED utódpártja, a PDS lépett fel új erőként.(4) A centripetális szakasz (1990- ). A német parlament, az újraegyesítést követően alapvetően nem változott. A nyugatnémet pártok összeolvadtak keletnémet testvérpártjaikkal, így a nyugatnémet pártrendszer terjedt át a keleti területekre is. Kivételt a PDS jelent, melynek támogatottsága inkább keleten jelentős. Jellemző továbbá, hogy a két nagy párt mellett, a három kisebb is egyre biztosabban lépi át az 5%-os küszöböt. Németország pártrendszerére a mérsékelt pluralizmus jellemző. Szövetségi szinten öt releváns párt található.

Letölthető publikációk:

Németország politikai pártjai

96 KB

PDF dokumentum

2008.04.24.