Az iszlám világ sok más országától eltérően cseppet sem egyszerű a mai Irak viszonyainak a bemutatása. 1980 óta Irak három háború közvetlen részese volt, s a legutóbbi, 2003. márciusi invázió óta az ország helyzete még egyáltalán nem konszolidálódott. Az egész politikai rendszer magán viseli az ideiglenesség, átmenetiség jegyeit, a politikai, vallási, etnikai, törzsi fragmentáltság következtében egymással rivalizáló, konfrontálódó közösségek, csoportok uralják a politikai színteret, viszonylag széles palettáját vázolva fel Irak lehetséges jövőjének az esetleges (véleményünk szerint a legkevésbé valószínűsíthető) széteséstől egészen egy föderatív államberendezkedésű, de alapjaiban egységes Irakig.
Az eltelt több mint hét évben az iraki alkotmányozás folyamatának az egyik leginkább vitatott kérdésévé a föderalizmus – az elterjedt szóhasználattal: „a régiók projektuma“ (masrúa al-akálím) – vált, amelynek a kurdok mellett egyes síita arab körök is a támogatóivá váltak. A régiók erősödő autonómiája pedig – együttvéve az északi kurd és déli síita régiók gazdag kőolajkészleteivel – magában hordozhatja az elszakadás szándékát és tényleges veszélyét.
Az utóbbi évek egyik legmarkánsabb vonása az iraki színtér iszlamizálódása. Mindezek miatt elengedhetetlenek részint a történelmi utalások, részint pedig az iraki főbb politikai (és ezzel szoros összefüggésben vallási) szereplők bemutatása, szoros összefüggésben az elmúlt évek történéseivel.
|