publikációk a szerzőtől »

Chávez bel- és külpolitikájában is szakított elõdeivel, alapjaiban forgatta fel az addigi venezuelai politikát a bolivári forradalom, majd késõbb a 21. századi szocializmus jelszavával. A chávismo ideológiájában a társadalmi szolidaritás, az egyenlõség, az állami redisztribúció erõteljes nacionalizmussal és a kapitalizmussal való szembenállással párosul. Harcos retorikája a „mi és õk” dichotómiára építve üzent hadat a venezuelai nép „ellenségeinek”: a kizsákmányolásnak, a venezuelai oligarchiának és az imperialista hatalmaknak (elsõsorban az Egyesült Államoknak). Ennek mentén külpolitikájában a latin-amerikai összefogás támogatása mellett szoros kapcsolatokat igyekezett kiépíteni az olyan feltörekvõ hatalmakkal, mint Kína vagy Oroszország, míg nyíltan kiállt az Egyesült Államok által bírált iraki (2003 elõtt), iráni és líbiai rezsim mellett. A chávezi örökség talán legerõsebb pozitívuma a venezuelai szegénység felszámolásának megkezdése, míg legnagyobb kára a társadalmat kettészakító belsõ konfliktus chávisták és ellenzékük között.

Letölthető publikációk:

Chavez_Frias

468 KB

PDF dokumentum

2013.04.11.