HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»
WAGNER PÉTER
Afganisztánban 2010. augusztus végén megtámadták a Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) egyik konvoját, s ennek következtében két magyar katona életét vesztette. A halálesetek híre felerősítette a hazánk afganisztáni szerepvállalásával kapcsolatos kérdéseket. Ott kell-e lennünk, miért kell ott lennünk, vagy mi értelme van az ott létünknek? Az ilyen általános jellegű, a jelenlét egészét feszegető kérdések mellett az elmúlt hónapokban egy másik vita is kibontakozott, amely nem a teljes szerepvállalás jövőjét boncolgatta, hanem a méretében és „láthatóságában” legfontosabb, a magyar PRT jövőjét kérdőjelezte meg.
2010. november 19–20-án Lisszabonban NATO-csúcstalálkozó lesz, ahol az új stratégiai koncepció elfogadása mellett a másik fontos kérdés az észak-atlanti szervezet afganisztáni tevékenységének 2014-ig történő meghatározása lesz. A 2010 júliusában, Kabulban tartott nemzetközi konferencián sorsdöntőnek tűnő döntés született, amely szerint a nemzetközi erők 2014-ig fokozatosan átadják a biztonsági feladatokat az afgán biztonsági erőknek.
A magyar kormánynak a NATO-csúcson vagy az azt követő időpontra tervezett erőgeneráló konferencián mindenképpen választ kell adnia szövetségeseinek arról, milyen jövőt szán a Tartományi Helyreállítási Csoportnak az elkövetkező években. A PRT jövője kapcsán sokkal többről van szó, mint hogy egy kétszáznegyven fős misszió tovább működik-e vagy sem. Ennek az egységnek a története pontos helyzetképét nyújtja annak, hogy Magyarország milyen NATO-tag kíván lenni: potyautas vagy elkötelezett partner.
Az elemzés célja egyrészt áttekinteni a folyamatot, amely a PRT jövőjének újragondolásához vezetett, másrészt számba venni a kormány előtt álló lehetőségeket és opciókat.
Letölthető publikációk:
GROTIUS KÖNYVTÁR