publikációk a szerzőtől »

A lisszaboni szerződés által létrehozott intézményi keret érdemben fogja befolyásolni a 2011-es magyar EU-elnökséget.

Bár a szerződés már hatályba lépett, és a kulcspozíciókat is elfoglalták az új tisztségviselők, ez inkább egy hosszú folyamat kezdetének tekinthető, amelyben sok területen nem vagy csak részben tisztázott a pontos működés. A lehetséges súrlódási/együttműködési pontok meghatározása módszertanilag rendkívül nehéz, hiszen magának a szerződés szövegének elemzésén kívül alapvetően csak az EK korábbi szerződéseire és az elnökségi rendszer tapasztalataira lehet támaszkodni.

A magyar elnökség munkájának szempontjából az állandó elnök hivatalával összefüggésben merülnek fel áthatóbb kérdések, de kisebb mértékben a külügyi főképviselővel kapcsolatban is. Az elnök és a főképviselő személyére esett választás azt sugallja, hogy gyenge hatalmi központok kiépítését várják a meghatározó tagállamok.

A lisszaboni szerződés egyik alapvető célja az volt, hogy új pozíciók létrehozásával megerősítse a több mint harminc éve létező elnökségi rendszert. Várható, hogy az új posztokra került tisztségviselők maguk is hatalmi központként kezelik majd hivatalukat, amely a magyar elnökség alatt is az építés stádiumában lesz még. Az elnökség új feladatköre lesz az elnöki hivatallal történő folyamatos koordináció.

Az elnök és a főképviselő hivatalához, illetve a köré csatlakozó intézményrendszer kiépítése 2010-ben kezdődik, s várhatóan 2011-ben is folytatódik még. Az állandó elnök hivatalának kiépítése gyorsabb ütemben várható; már 2010-ben elegendő tapasztalatot tud személyesen felhalmozni, és számítani lehet a kohéziós feladataiból eredő, aktív szerepvállalásra is. A főképviselő viszont jóval összetettebb feladatrendszert kapott, s az integráció több kulcsfontosságú, már létező intézményének összekapcsolásával, valamint az általa vezetendő bürokrácia kiépítésével több év alatt tud csak végezni.

Az elnök/főképviselő és az elnökség feladatai több területen is áthatják egymást, az együttműködés azonban nem nulla összegű játék. Az állandó elnök nem kizárólag az elnökség rovására kapott feladatokat, de tény, hogy különböző illetékességeket átvesz tőle. Az elnökségek közötti közvetítés, az ET-ülések elnöklése, az azok előkészítésével kapcsolatos feladatok, elsősorban a politikai napirend meghatározása – várhatóan ezek lesznek azok a területek, ahol az elnökségnek az elnökkel, illetve az elnöki hivatal képviselőivel fokozottabb együttműködésre kell törekednie. A főképviselő viszont korábbi két „énjéhez" viszonyítva (Mr. CFSP + külkapcsolati biztos) jelentős többletfeladatot kapott (pl. a külügyi akció szolgálat, European External Action Service, EEAS), így megnövekedhet a magyar elnökség tennivalója az egyes külkapcsolati intézményrendszer-elemekkel kapcsolatos tanácskozások megszervezésében. Mindkét pozíció feladataiból következően várható, hogy az elnökségnek a külképviselettel együtt járó reprezentációs feladatai háttérbe fognak szorulni.

Az elnökség belső feladataiban is változások lesznek. A nizzai szerződésben rögzítettek szerint az elnökség (belső) feladataihoz tartozik a tanács képviselete az integráció többi intézménye irányába (bizottság, parlament). A főképviselő (aki egyben a bizottság egyik alelnöke) „közvetítőként" szerepelhet az elnökség és a többi belső intézmény között, megkönnyítve a kommunikációt a bizottság és az elnökség között.

A lisszaboni szerződés által létrehozott intézményi keretek egy hosszan elnyúló, de jelentős átalakulási folyamat alapját teremtik meg. A mindenkori elnökség feladatköre lassan halványulni fog, míg alapvető koordináló, előkészítő és lebonyolító feladatai nem változnak.

Rövid távon (1 év) várható: az új hatalmi központok lassú kiépítése (inkább csak adminisztratív feladatok ellátása, újdonság mindkét fél részről, eljárásrendek kialakulása).

Középtávon (2–5 év): az önálló intézményrendszer megerősödése („brüsszelizáció", azaz önálló tisztviselőréteg és a hozzájuk kapcsolódó szabály- és normarendszer kialakulása, a jelenleg a bizottsághoz kapcsolódó hatáskörökből további „átszivárgások", elsősorban a főképviselő által képviselt területekre; egyre erőteljesebben átható kompetenciák, amiből – az integrációs logikát követve – az állandó elnöknek kell kijönnie győztesen).

Hosszú távon (6 éven túl): a bíróság a maga jogalkalmazásával/értelmezésével bekapcsolódik a politikai integrációs folyamatokba, és erőteljesen beavatkozik az átható kompetenciák letisztításába, várhatóan az elnökségi rendszer hátrányára.

 Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az elnökség előkészítési és végrehajtási szakaszában is számos olyan új együttműködést kell kialakítani, amely mindkét fél számára ismeretlen lesz, és egy hosszabb tanulási folyamat első lépésének tekinthető.

2009. december 4.

Első közlés: MKI Gyorselemzések, 2009/32. http://www.kulugyiintezet.hu/index.php?oldal=23&kep=2&gyors=32