szakmai életrajz » publikációk a szerzőtől »

Az 1945 utáni nemzetközi gazdasági rend létrehozásában az Amerikai Egyesült Államok meghatározó szerepet játszott. A nagy gazdasági világválság és a második világháború által egyaránt szétzilált világpiac, az áru- és tőkeáramlás helyreállítása olyan erőforrásokat igényelt, amelyekkel csak az Egyesült Államok rendelkezett. Egyrészt, a világ legnagyobb importpiacaként felszívta más államok termékeit, alakítva ezzel az exportáló állam gazdaságszerkezetét. Másrészt a háború után csak az Egyesült Államoknak volt elegendő likvid tőkéje a tőkeáramlás helyreállításához. A kérdés az amerikaiak számára az volt, hogy milyen elvek és érdekek mentén állítsák fel a nemzetközi gazdasági rendet. A tanulmány az amerikai társadalmi érdekcsoportok hatását vizsgálja a hegemón szerepvállalásra. A világgazdasági rend norma- és szabályrendszere híven tükrözi a külpolitika alakítására hatással bíró három nagy érdekcsoport kompromisszumait. A kompromisszumok mentén konvergáló államérdek miatt az Egyesült Államok unilaterális hegemónia helyett konszenzussal gyakorolta hatalmát, a nemzetközi intézmények az elsőbbségét, de nem a dominanciáját biztosították.