publikációk a közreadótól »

Barack Obama amerikai elnöknek 2011. november 17-én az ausztrál parlamentben elmondott beszéde lényegében a koronát teszi fel egy folyamatra, az Egyesült Államoknak az utóbbi két évben tapasztalt nyitására az ázsiai-csendes-óceáni térség felé. A beszédben az elnök többszörösen hangsúlyozta hogy az Egyesült Államok is csendes-óceáni állam, és mint ilyen, a térségben való jelenlétére, valamint a meglévő szövetségesi és partneri kapcsolatainak a megerősítésére, szorosabbra vonására törekszik. Hogy Washington nagyobb figyelmet fordítson az ázsiai-csendes-óceáni térségre, mint az elmúlt évtizedben az a régió világgazdasági súlyánál fogva mindenképp indokolt.

Ennek részletei azonban már a kérdés egy másik vetületére, a visszafogott, de egyre nyilvánvalóbbá váló  amerikai–kínai nagyhatalmi vetélkedésre utalnak. Kína várhatóan még ebben az évtizedben a világ legnagyobb gazdaságává válik, így szinte törvényszerűnek látszik valamilyen fajta vetélkedés e két óriás között a nagyobb regionális és világpolitikai befolyásért.

Washingtonnak az elmúlt egy évben tett politikai lépései is – ha részletekbe menően vizsgáljuk – ebbe az irányba mutatnak. Biztonságpolitikai téren az Egyesült Államok a hagyományos térségbeli szövetségeseivel (Japán, Dél-Korea, Ausztrália) való viszony szorosabbra fűzése mellett más olyan országokkal is biztonságpolitikai együttműködésbe kezdett, amelyeknek ilyen vagy olyan stratégiai érdekellentéte van Kínával.  Ebből a szempontból kiemelhető a Dél-kínai-tenger vitatott szigetei miatt Kínával gyakran éles vitákba bocsátkozó Fülöp-szigetekkel és Vietnammal való együttműködés, valamint a Kína legnagyobb ázsiai stratégia vetélytársával, az Indiával való kapcsolat szorosabbra vonása. Ebből a szempontból különösen India és Vietnam képviselnek érdekes esetet, hiszen a hidegháború alatt az Egyesült Államok viszonya mindkét országgal legalábbis hűvös volt. A vietnami háború emléke még a térség iránt különösen nem érdeklődő közvélemény számára is jól ismert, ma viszont a növekvő kínai hatalom árnyékában Hanoi szorosabbra igyekszik vonni a viszonyát Washingtonnal. Pedig az indiai szubkontinensen a hidegháború évtizedei alatt hagyományosan Pakisztán számított az Egyesült Államok szövetségesének, India az 1980-as években, ha visszafogottan is, de a Szovjetunióval működött együtt. Pakisztán még az elmúlt évtizedben is igen fontos stratégiai szövetségesnek számított Washington számára az afganisztáni háborúban. Ma viszont az amerikai külpolitika Kína ellensúlyozására már egyre inkább az Indiával való együttműködést kezeli prioritásként, vállalva még azt is, hogy így a Pakisztánnal való több évtizedes szövetsége súlyos károkat szenved.

Összefoglalva tehát, a jelenlegi tendenciák arra mutatnak, hogy a mostani fordulat az amerikai külpolitikai gyakorlatban azt jelenti, hogy Kína egyre növekvő befolyását Washington azzal próbálja ellensúlyozni, hogy együttműködésre törekszik a térség összes olyan országával, amelynek bármiféle stratégiai ellentéte van Kínával. Legyen szó a hagyományosan szövetséges Japánról, az egykori háborús ellenfél Vietnamról, vagy a térség másik óriásáról, Indiáról.

A dokumentumot közreadja Horváth Csaba Barnabás.

A beszéd újraközlésének forrása a Fehér Ház honlapja:

http://www.whitehouse.gov/the-press-office/2011/11/17/remarks-president-obama-australian-parliament

Letölthető publikációk:

Remarks_by_president_Obama_to_the_Australian_Parliament

172 KB

PDF dokumentum

2011.12.06.