publikációk a szerzőtől »

Az 1980-as évek végén, a hidegháború befejezésével a nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó kutató intézetek jelentős része, így a koreai központok is kénytelen volt új kutatási területek felé fordulni, főleg 1991 után, a Szovjetunió összeomlását követően, hiszen megszűnt létezni kutatásuk fő tárgya. Ekkor el is lehetetlenült sok ilyen intézet működése, Északkelet-Ázsiában sem fenyegetett többé a Szovjetunió, így tulajdonképpen „munka nélkül maradtak” az ilyen intézetek. Természetesen egyre kevesebb lett a támogatás is, mind a magánintézmények nyújtottak, és félő volt, hogy elkallódik a sokéves felhalmozódott speciális tudás a volt Szovjetunióról.

A dél-koreai kül- és biztonságpolitikai kutatóközpontokat alapvetően három csoportba lehet sorolni. Az elsőt, az ún. kormányzat által finanszírozott intézetek képezik, amelyek sokszor a minisztériumok fiókintézményei is egyben, így kellő támogatásban részesülnek, jól felszereltek – bár a jelenlegi gazdasági recesszió következtében, ott is vannak forráselvonások.

A második csoportba tartoznak az egyetemekhez tartozó kutatóközpontok, ezek sokkal kisebbek, és sokkal erőteljesebben fókuszálnak a tanulók kutatásaira, és ritkább esetben a professzorok egyéni érdeklődési területei kerülnek előtérbe. Támogatásuk kifejezetten korlátozott.

A harmadik csoportot a speciális területre fókuszáló független kutatóintézetek alkotják. Rendszerint általában alulfinanszírozottak, kevés alkalmazottal rendelkeznek, és a kutatók támogatás-szervezési kapacitásuktól függ a finanszírozás. Nagyon kevés független kutató intézet működik ezen okok miatt, hiszen nem tudnak versenyezni a nagy intézetekkel.

Letölthető publikációk:

Koreai Nemzetközi Tanulmányok Intézet
	Korean Institute of International Studies (KIIS)	109 KB	PDF dokumentum	2009.07.10.