Az elsõ világháborút befejezõ Párizs környéki békeszerzõdéseket Németországgal Versailles-ban 1919. június 28-án, Ausztriával Saint-Germain en Laye-ben 1919. szeptember 10-én, Bulgáriával Neuillyben 1919. november 27-én, Magyarországgal Trianonban 1920. június 4-én, Törökországgal Sévres-ben 1920. augusztus 10-én kötötték meg. A sévres-i békeszerzõdés Törökország sikeres függetlenségi harca következtében holt betû maradt, és helyébe a Lausanne-ban 1923. július 24-én kötött békeszerzõdés lépett.

A versailles-i szerzõdés 440 cikkbõl és az ezekhez tartozó számos függelékbõl áll; 15 részre, ezen belül címekre és fejezetekre tagozódik. A szerzõdés részei a következõk: I. rész (1–26. cikkek) A Nemzetek Szövetsége Egyezségokmánya; II. rész (27–30. cikkek) Németország határai; III. rész (31–117. cikkek) Európára vonatkozó politikai rendelkezések; IV. rész (118–158. cikkek) Német jogok és érdekek Németországon kívül; V. rész (159–213. cikkek) Katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések; VI. rész (214–226. cikkek) Hadifoglyok és sírhelyek VII. rész (227–230. cikkek) Büntetõ rendelkezések VIII. rész (231–247. cikkek) Jóvátétel; IX. rész (248–263. cikkek) Pénzügyi rendelkezések X. rész (264–312. cikkek) Gazdasági rendelkezések; XI. rész (313–320 cikkek) Légi közlekedés; XII. rész (321–386. cikkek) Kikötök, vízi utak és vasutak; XIII. rész (387–427. cikkek) Munka; XIV. rész (428–433 cikkek) Végrehajtási biztosítékok; XV. rész (434–440. cikkek) Vegyes rendelkezések.

A versailles-i békeszerzõdést Németország részérõl Hermann Müller külügyminiszter és dr. Bell igazságügy-miniszter, az USA részérõl Woodrow Wilson elnök, Anglia részérõl D. Lloyd George miniszterelnök, Franciaország részérõl George Clemenceau miniszterelnök, Olaszország részérõl Sidney Sonnino miniszterelnök írták alá. A békeszerzõdés 1920. január 10-én lépett hatályba.

Az Egyesült Államok a szerzõdést nem erõsítette meg, hanem Berlinben 1921. augusztus 25-én – az ún. Knoz–Porter-határozat alapján – Németországgal külön békeszerzõdést kötött, amely csak arra szorítkozik, hogy biztosítja a versailles-i szerzõdésben az Egyesült Államok javára megállapított jogokat és elõnyöket. A békeszerzõdéseket kiegészítik azok a kisebbségvédelmi szerzõdések, amelyeket a Szövetséges és Társult Fõhatalmak Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, a Szerb–Horvát–Szlovén Állammal és Görögországgal kötöttek. Litvánia a Nemzetek Szövetségébe való belépésekor 1922. május 12-én Genfben a kisebbségek védelme tárgyában nyilatkozatot tett, amelynek tartalma hasonló a Lengyelországgal kötött szerzõdés rendelkezéseihez. (N.I.)

Forrás:

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest. 53–78.

Letölthető publikációk:

A-versailles-i-bekeszerzodes

516 KB

PDF dokumentum

2013.02.07.