publikációk a szerzőtől »

A második világháború befejezését követõen lassan normalizálódó mindennapi életben, bár a gyõztes nagyhatalmak szigorú katonai ellenõrzése alatt álló Ausztria és Magyarország aligha gondolhatott hivatalos kapcsolatok kialakítására, a háború utolsó hónapjaiban osztrák földön rekedt sok tíz ezer polgári és katonai menekült, a koncentrációs táborok foglyai gondozásának, sürgõs hazaszállításának a megszervezése, nem is szólván az Ausztriába hurcolt hatalmas vagyon megmentésérõl, az elsõ napoktól kezdve magyar érdekképviselet létrehozását indokolta Bécsben. Május elsõ napjaiban a helyükön maradt külügyes alkalmazottak és a bécsi magyar intézmények tisztviselõibõl alakult ad hoc bizottság vezetõi több beadvánnyal fordultak Dálnoki Miklós Béla miniszterelnökhöz és a külügyminisztériumhoz, melyekben mielõbbi intézkedést kértek a helyzet kezelésére, mindenekelõtt a menekültek hazaszállításának megszervezésére. Hosszú mérlegelés után a külügyminisztérium augusztus folyamán a Magyar Vöröskeresztet hatalmazta fel arra, hogy egy bizottságot hozzon létre az ausztriai menekültek gondozására és hazaszállítására. Tagjai közé a menekültek politikai ellenõrzésére belügyi tisztviselõket is delegáltak. A Vöröskereszt munkájának nagyságát jelezte, hogy 1945 szeptemberétõl 1946 júliusáig Ausztria területérõl vasúton 95.000 embert szállított haza és ezenközben további 239.000 fõ átutazását biztosította Németországból és Franciaországból.

Letölthető publikációk:

Zsákutcaban

551 KB

PDF dokumentum

2013.09.14.