publikációk a szerzőtől »

Tegnap meghalt három másik szövetséges katona is. A Reuters hétfői összefoglalója nem nevezi meg őket sem, ahogy a magyar főtörzsőrmesternőt sem. De nincs nevük a tegnap meghalt afgánoknak sem. Felkelők.

A brit hírügynökség jelentése így említi azokat, akik augusztus 23-án meghaltak az immár kilenc éve tartó háborúban. Ha jól számoltam, egy napon másfél tucat halott. Persze ez csak gyorsjelentés, nem is az egész országból érkezett.

Azt hiszem, Afganisztánban nincs nap veszteség nélkül. Viszont sok olyan nap van, amikor a szóvivők „járulékos veszteségekről” számolnak be. Ez azt jelenti, hogy civileket, fegyvertelen felnőtteket, gyerekeket pusztított el a légi csapás. Megírtam én is, mások is: ezt a háborút nem lehet megnyerni. Tévedés volt elkezdeni, még nagyobb hiba folytatni, és őrültség ott maradni.

És nem azért, mert most újból katonatemetést kell tartani nálunk is. Amerikában, Angliában, Lengyelországban – azon országokban, amelyek sokkal nagyobb katonai erővel vannak ott Afganisztánban, még többször temetnek. De elmondhatják-e a hozzátartozók, hogy a hősi halottak áldozata hozott valamit a hazának, vagy közelebb hozta az afgánokat a békés, civilizáltabb, nyugalmasabb és jobb élethez? Önökre bízom a választ.

Az amerikai koncepció most az, hogy szétverik, kiszorítják a tálibokat egy-egy körzetből, s ott megteremtik a békés élet feltételeit. A nem harcoló csoportok pedig próbálnak segíteni, utat, iskolát, vízművet építenek. Egy ilyen alakulat katonája volt a 32 éves magyar asszony is, s a most kómában lévő orvosnő. Sokan megírták már: minden egyes elesett, vagy vétlenül meggyilkolt afgán halála miatt egész nemzetségek esküdnek vérbosszút. Talán olyanok is, akik amúgy már rég nem tartották az évezredes hagyományokat. Pedig ezek a régi törzsi-vallási tradíciók nagyon erősek ott.

Húsz-egynéhány éve többször is jártam Afganisztánban. Egy Kabulban dolgozó magyar mondta nekem: semmi keresnivalónk itt, az élet itt úgy áll, ahogy a muzulmán naptár. Vagy hatszáz évet késik.

A Nyugat csapdahelyzetben van. Csatákat nyerhet, háborút nem. Ha távozik, ismét kiszolgáltatja a tálibok önkényének azokat az afgánokat, akik nem akarnak középkori életet élni. Ha marad, tovább tart a háború, mert a töredezett és törzsi, nemzetségi alapon álló ókonzervatív afgán világ nem békél meg az idegen fegyveresek jelenlétével. A békés segítő katonákat sem kívánja látni. Tudja ezt mindenki, aki már járt ott, tudják a britek, oroszok, akik nem szabadulhatnak az afganisztáni vereségek fájó emlékétől.

Obama emberei nem tudtak jobb politikát kitalálni és úgy döntöttek, maradnak. Harcolnak a terrorizmus ellen. Konok dühvel folytatják az értelmetlen hadakozást, a többiek pedig velük tartanak. „A kormány afganisztáni politikája változatlan” – mondta tegnap dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter. Miért?

Annak idején az ellenzéki Fidesz nem szavazta meg az iraki (szintén perspektívátlan) misszió folytatását. Ennyi áldozatot, pénzt nem ér meg egy washingtoni dícséret- mondták. És most?

(Első közlés: Népszabadság, 2010. augusztus 24.)