A locarnói tárgyalásokat bevezetõ közvetlen lépést – az 1924. évi genfi jegyzõkönyv gondolatmenetéhez kapcsolódva – Németország az 1925. február 9-én Franciaországhoz, majd a többi szövetséges hatalmakhoz intézett jegyzékkel tette meg. Ebben felújította Cuno kancellár 1922. december 13-i javaslatát egy rajnai garanciális szerzõdés megkötésére vonatkozóan, amelyet akkor Franciaország nem fogadott el.

A locarnói konferencia következményeként Németországot 1926. szeptember 8-án felvették a Nemzetek Szövetségébe, amelyben nagyhatalomként a Biztonsági Tanács állandó tagja lett. 1926. december 12-én a gyõztes államok határozatot hoztak Németország katonai ellenõrzésének megszüntetésérõl.

A Rajna-vidék kiürítését az angol csapatok 1926 novemberében, a francia csapatok 1930. június 29-én fejezték be, tehát a versailles-i szerzõdésben megállapított 5 évnél korábban.

Hitler uralomra jutása után Németország 1935. március 16-án egyoldalúan felmondta a versailles-i szerzõdés katonai rendelkezéseit (V. rész). Bevezette az általános hadkötelezettséget, majd egy évvel késõbb, 1936. március 7-én felmondta a locarnói szerzõdést, a versailles-i szerzõdés 42–43. cikkeit, és csapataival megszállta a Rajna-vidék demilitarizált övezetét. (N.I.)

Forrás:

Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest.  233–247.

Letölthető publikációk:

A-locarnoi-szerzodesek

453 KB

PDF dokumentum

2013.02.08.