Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
SIPRI

SIPRI/ Stockholm International Peace Research Institute

A legjelentősebb szellemi műhelyek (mai szóval élve: think tank-ek) körülbelül egy évszázados múltra tekinthetnek vissza. Az elsők között alapították meg pl. 1884-ben a Fabian Societyt Nagy-Britanniában, ill. 1916-ban a Brookings Institutiont az Egyesült Államokban. Definíciójuk szerint ezek az intézetek kutatásokat végeznek politikai, társadalmi és gazdasági témakörökben, magáncégek vagy kormányzati szervek megbízásából és pénzügyi támogatásával.

A szellemi műhelyek nagy része szakosodott, így a gazdaság vagy a politika mindössze néhány, vagy akár kizárólag egyetlen szegmensével foglalkozik, ilyenek pl. a globalizáció, a szabadkereskedelem, vagy a fejlesztési politikák. Ezen szakterületek között szerepel a békekutatás, amelynek jelentősége a hidegháború kezdete óta fokozatosan növekszik.

A békekutatás mint önálló diszciplína, az 1950-es évek végén alakult ki, amikor felmerült az igény olyan megbízható és objektív tudásbázisra, amely alapján a politikai döntéshozók békés úton oldhatták meg a nemzetközi konfliktusokat. A békekutatás területén ma számos szellemi műhely tevékenykedik, említhetnénk például az International Peace Research Associationt Belgiumban, az amerikai Peace Research Foundationt vagy a norvég International Peace Research Institute-t. A terület egyik legnevesebb intézete azonban kétségkívül a svéd Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI).

Az intézet alapítását több évig tartó vita előzte meg arról, hogy szükséges-e egy békekutató intézet felállítása Svédországban. Sok érv szólt amellett, hogy a semleges Svédország megfelelő helyszínt biztosítana egy, a hidegháború minden szembenálló fele által elfogadott intézmény számára (a szintén semleges Svájcban tartott leszerelési konferenciák analógiájára).

„Kapóra jött” egy másik esemény is, mégpedig a Svédországban 150 éve tartó töretlen béke évfordulója 1964. augusztus 16-án. Két tudós, Rolf Björnerstedt atomfizikus és Karl Birnbaum történész és politológus kezdeményezésére Tage Erlander miniszterelnök az ünnepségen tartott beszédében kijelentette: Svédország fontolóra veszi egy békekutató intézmény felállítását, amely méltó módon megünnepelheti a 150 éve tartó békét. Az intézet koncepciójának megvitatására és előkészületek megtételére bizottságot hoztak létre.

A Myrdal bizottság – amely nevét elnökéről, Alva Myrdal diplomatáról kapta, akit a békéért tett erőfeszítéseiért 1982-ben Nobel-békedíjjal jutalmaztak – megkezdte tehát a vitát a létrehozandó intézetről, „munkanevén” az Institute for Peace and Conflict Researchről. A bizottság munkáját meghatározta a békekutatás fiatal tudományának első jelentős vitája: mégpedig az, hogy a diszciplína célja az erőszak, a fegyverkezés és a béke természetének elméleti tanulmányozása, vagy pedig konkrét kérdések megválaszolása a fenti területeken. A bizottság végül e második, gyakorlatiasabb megközelítés mellett foglalt állást, amely a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult. A bizottság e mellett számos egyéb működési alapelvet is meghatározott a születő intézet számára, ilyen pl. a függetlenség, a pártatlanság és a nemzetközi jelleg.

A bizottság kidolgozta az intézet Alapító okiratát. A svéd parlament a dokumentumot 1966. május 10-én fogadta el, a SIPRI pedig ugyanabban az évben, július 1-jén, független alapítványként kezdte meg működését. A szervezet célja, hogy „elősegítse a nemzetközi konfliktusok békés úton történő megteremtését, a stabil béke feltételeinek megértésével”. Az Alapító okiratot 1994-ben és 1995-ben is módosították, ez utóbbi verzió érvényes a mai napig.

A SIPRI fő szerve az igazgatótanács, amely dönt az intézetet érintő legfontosabb kérdésekről, pl. kutatási irányvonalak és projektek, finanszírozási és szervezeti kérdések. Az intézet napi működését az igazgató irányítja, akit kutatási kérdésekben segít a kutatók kollégiuma, szervezeti és irányítási kérdésekben pedig az igazgatóhelyettes. A SIPRI nemzetközi szellemi műhely, ennek megfelelően kutatói különböző országokból érkeznek, figyelembe véve a földrajzi méltányosság elvét annak érdekében, hogy minden politikai rendszer és államberendezkedés képviselve legyen.

A SIPRI költségvetésének nagy részét a svéd parlament fedezi. Az intézet azonban egyéb módon is forrásokhoz jut, pl. specifikus programjaihoz és projektjeihez az adott kutatási területen keres támogatókat. A fontosabbak közül néhány: Nobel-bizottság, Európai Bizottság, UNDP, az ír igazságügyi minisztérium vagy a Korea Alapítvány.

A SIPRI igazgatótanácsának első ülése 1966 augusztusában volt. Az ülésen felvázoltak néhány olyan területet, ahol a SIPRI kutatásokat végezhetne, pl. biológiai hadviselés, műholdas kommunikáció vagy a tömegmédia szerepe a helyi konfliktusokban. Az ülésen a részvevők úgy döntöttek, hogy mivel a fenti témákkal a Pugwash konferenciái (és más szervezetek) is foglalkoznak, ezért a SIPRI saját kutatásának beindulásáig támogatni fogja a Pugwash, ill. az IPRA küszöbön álló projektjeit.

Örjan Berner svéd diplomata, akit az igazgatótanácsi ülésen ügyvezető igazgatóvá neveztek ki, ezt követően körútra indult az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába, hogy elismert tudósokat kérjen fel a SIPRI projektjeiben való részvételre. A fogadtatás vegyes volt: sok tudós vállalta a felkérést, mások viszont azért nem szerettek volna részt venni, mert az intézet gyakorlatorientált felfogása helyett inkább az elméleti megközelítést részesítették előnyben.

1967-ben újból összeült az igazgatótanács, a tudományos tanáccsal kiegészülve, melyet azért hívtak össze, hogy döntés szülessen a kutatási projektekről, ill. az azokban részt vevő tudósok személyéről. A tudományos tanács tagjai olyan neves személyiségek voltak, mint Henry Kissinger vagy Carl Kaysen. Döntés azonban nem született: a korábban meghatározott projektekről megoszlottak a vélemények, a résztvevők majdnem mindegyike pedig saját kutatási ötlettel állt elő. Kissinger például a politikák kialakításában szerepet játszó bürokráciát, Leo Mates az Észak–Dél ellentétet, Carl Kaysen pedig a fejlődő régiók nemzetállamainak problémáit vette volna górcső alá.

A fenti nézeteltéréseknek 1967-ben az igazgatótanács új elnöke, Gunnar Myrdal és az új igazgató, Robert Neild (mindketten elismert közgazdászok) vetett véget, akik konkrét elképzeléseikkel és munkastílusukkal alapvetően meghatározták a SIPRI kutatási területét. A folyamatos kutatási programok közé került pl. a biológiai és vegyi fegyverek témája, a nukleáris robbantások következtében fellépő szeizmikus jelenségek tanulmányozása, és a fegyverkereskedelem. Egy-egy rövidebb projekt erejéig foglalkoztak a fentebb már említett témákkal, pl. a műholdas kommunikációval, vagy a média szerepével a konfliktusokban. Az intézet publikációi elsősorban a fent meghatározott témakörökben születtek, pl. Fegyverkereskedelem a harmadik világban (1971), A nukleáris proliferáció problémái (1974), Űrfegyverek és a nemzetközi biztonság (1987), Oroszország és Európa: új biztonsági napirend (1997).

A SIPRI fegyverkezéssel és leszereléssel foglalkozó Évkönyve, amely az intézet legrangosabb periodikus kiadványa, Robert Neild ötlete alapján született. Az első Évkönyvet 1969-ben adták ki, és a kiadvány azóta igen elismert és megbecsült helyet vívott ki magának a nemzetközi biztonsággal foglalkozó publikációk között. Az Évkönyv objektíven ismerteti az adott év fegyverkezési és leszerelési tendenciáit, a technológiai fejlődést a fegyverek területén, a katonai kiadásokat és fegyverkereskedelmet, mindezeket pedig tényszerű adatokkal támasztja alá. Az Évkönyv adataira tudósok, politikusok, nemzetközi szervezetek munkatársai és újságírók egyaránt támaszkodnak (pl. az ENSZ Közgyűlésének ülésein, vagy a genfi leszerelési tárgyalásokon bizonyult igen hasznosnak a kiadvány).

A SIPRI és kiadványai előkelő helyet foglalnak el a békekutatás nemzetközi tudományterületén. Az intézet publikációit a hidegháború alatt, mivel ideológiailag semlegesek, tárgyilagos hangvételűek és objektívek voltak, mindkét tömb döntéshozói szívesen forgatták, ezért nem túlzás azt állítani, hogy a SIPRI kutatásai hozzájárultak a fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeréhez és a hidegháború lezárásához is. Az intézet színvonalas munkája eredményeként 1982-ben kiérdemelte az UNESCO Béke-oktatásért járó díját.

A SIPRI szerepe a nemzetközi békekutatásban a vasfüggöny leomlása óta sem csökkent. Jelenlegi projektjei közé a fent említett állandó témákon kívül olyan területek tartoznak, mint az euroatlanti, a regionális és globális biztonság, vagy a konfliktuskezelés. Az intézet együttműködik más kutatóintézetekkel (pl. a brit International Institute for Strategic Studies), nemzetközi szervezetekkel (pl. ENSZ) és nemzeti kormányokkal (pl. svéd, ír kormány) is. Úgy véljük, hogy a nemzetközi életben ma is igen nagy szükség van az objektív elemzésekre, ill. a konkrét és égető kérdésekre választ adó kutatásokra, melyek nagymértékben hozzájárulnak korunk problémáinak hatékony és békés megoldásához, ezért a SIPRI és hasonló intézmények szerepe a jövőben is nagyon fontos marad. (Török Lili)

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius