publikációk a szerzőtől »

I. Albert az egyik legnépszerûbb volt a belga királyok közül az ország történelme során. Népszerûségéhez nagyban hozzájárult az, hogy az elsõ világháborúban a belga seregek fõparancsnokaként helytállt, és a háború négy évében tartotta az ország észak-nyugati csücskét, az Yser (IJser) folyó vidékét. A nagy háború idõszakában egészen 1918-ig önállóan vettek részt a belga seregek a német haderõ feltartóztatásában, ez a helyzet akkor változott meg, amikor az antant offenzívájára sor került 1918-ban.

Belgium fekvése, geostratégiai helyzete miatt nem tudott kimaradni a háború sodrából. I. Albert fent idézett szavai is utalmak erre, tekintve, hogy a francia–német határon lévõ erõdítmények kikerülése érdekében a császári csapatok Belgium területén való átvonulást terveztek. Az 1905-ben született Schlieffen-terv vázolta fel a német csapatmozgásokat egy lehetséges francia–német háború esetén – reagálva az orosz–francia szövetségre, és Németország bekerítésére. A cél az volt, hogy a francia hadsereget minél gyorsabban térdre kényszerítsék, még mielõtt segítséget kapna. A korabeli német hadvezetés számításai szerint az orosz mozgósítás mintegy hat hétig tartana, az ország óriási méretébõl adódóan – ennél rövidebb ideig tartó hadjáratot terveztek Franciaország ellen. Az eredeti tervben mindhárom Benelux állam területén való áthaladás szerepelt, azért, hogy a jelentõsen megerõsített, felszerelt francia határ menti erõdítményeket megkerüljék. Schlieffen utóda, Helmuth von Moltke, aki 1906-ban vette át a német haderõ vezetését, Hollandia invázióját kivette a tervbõl. Azonban a semleges Luxemburg és Belgium elfoglalása, és felvonulási területként való felhasználása megmaradt, tekintve, hogy ezen országok határait kevéssé védték. A korabeli német haditerv szerint, a német csapatok Flandria síkságain keresztül gyorsan nyomultak volna elõre, és – Moltke legalábbis ezzel számolt – a belga hadsereg nem tudna számottevõ ellenállást felmutatni az elõrenyomuló német csapatokkal szemben. Így a nyugati fronton a háború megnyerhetõ, mielõtt a keleti fronton elkezdõdne az. A terv sem a gyors brit beavatkozással, hadüzenettel, sem pedig komoly belga ellenállással nem számolt.

A következõkben jelen írás megvilágítja, hogy a brit magatartás a belga semlegesség megsértése kapcsán mivel volt magyarázható, miért érezhette azt a német vezetés, hogy Nagy-Britannia nem fog gyorsan reagálni a Schlieffen-tervben foglalt lépésekre. Arra is kitér, hogy a belga hadsereg mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy nem sikerült a német haditervet a kezdeti idõzítésnek megfelelõen kivitelezni. Miután Belgiummal kapcsolatban talán elsõsorban a nyelvi megosztottság ötlik az ember eszébe, megvizsgáljuk, hogy az elsõ világháború alatti német megszállás milyen hatással volt a nyelvi kérdés kiélezõdésére, és hogyan került ez a probléma elõ az I. Albert által vezetett belga hadseregben. Végül, a háború utáni külpolitikai törekvésekre világítunk rá.

Letölthető publikációk:

Belgium-az-elso-vilaghaboru-sodrasaban

929 KB

PDF dokumentum

2015.09.14.