pályakép » publikációk a szerzőtől »

A fenntartható fejlõdéssel foglalkozó több évtizedes, az ENSZ égisze alatt folyó nemzetköziegyüttmûködés eredményének tekinthetõ, hogy elismerést nyert a globálissá vált fenntarthatatlan folyamatok kezelésének szükségessége, és az ezekért viselt közös, de megkülönböztetett felelõsség figyelembevételével a világ országai 1992-ben, illetve 2002-ben a legmagasabb politikai szinten elfogadták a fenntartható fejlõdés nemzetközi keretprogramját. A végrehajtás azonban nehézkesen halad, miközben már az eredetileg elfogadott célok és eszközök némelyike is elégtelennek látszik, s újabb és újabb problémákkal is szembesül a nemzetközi közösség. A lényeg azonban az, hogy a fenntarthatóság ügye, követelményrendszere és programja általánosságban véve nem vált a különbözõ szakterületeken tevékenykedõ nemzetközi szervezetek, az ENSZ szakosított szervezetei számára az átfogó, irányadó keretté. A szakpolitikai programjaik közötti összhang emiatt is korlátozott. Ez persze annak is a következménye, hogy ugyanilyen ellentmondások vannak a legtöbb ország esetében a nemzeti szintû szakpolitikák között; s ugyanez érvényes az Európai Unióra is.

A nemzetközi fenntartható fejlõdési program végrehajtásának, integrálásának elõsegítése érdekében életre hívott intézmény, az ENSZ Fenntartható Fejlõdési Bizottsága sokat tett ezért az ügyért, de mandátuma, hatékonysága kevésnek bizonyult. Mindezekre tekintettel elõbb-utóbb szükségesnek látszott egy új helyzetértékelés, a korábban elfogadott programok végrehajtásának értékelése, s erre a korábbi megállapodások szerint a folyamatban lévõ munkaprogram lezárásakor, 2017-ben vagy azt követõen került volna sor. Ehelyett – részben az elmúlt években kialakult válságok miatt – döntés született arról, hogy már 2012-ben sor kerül egy világkonferenciára, de – sokak és e sorok írója szerint is rendkívül helytelenül – azzal a több fejlett állam által képviselt korlátozással, hogy elkerülik az átfogó értékelést, s csak a „zöld gazdaságra” és a fenntartható fejlõdés nemzetközi kormányzásának megerõsítésére összpontosítanak. E két témakör egyikében sem sikerült átütõ eredményt elérni: a „zöld gazdaság” saját nemzeti szintû megvalósításától lényegében elzárkóztak a fejlõdõk, illetve számos feltételt írtak elõ a fejlettek számára; a fenntartható fejlõdés nemzetközi intézményi koordinálására kitalált új fórum általános mandátuma pedig (egyelõre) alig különbözik attól, ahogy húsz évvel ezelõtt döntöttek a koordinációért eddig felelõs ENSZ-bizottságról.

A konferencia hosszadalmas elõkészítése során végül alaposan kibõvült a tárgyalt témák sora, és az elfogadott záródokumentum mindegyik esetében tartalmaz utalást a nemzetközi együttmûködés fontosságára, a korábbi megállapodások végrehajtására, illetve néhány – a fentiekben felsorolt – esetben új kezdeményezésekre. Ugyanakkor ez utóbbiak sorsa csak a késõbbiekben fog eldõlni, hiszen kivétel nélkül gyakorlatilag elhalasztották és valamilyen más testületre bízták a további egyeztetést. A konferenciát záró plenáris ülésen minden felszólaló delegáció elégedetlenségét fejezte az „eredménnyel” kapcsolatban, s talán a svájciak vezetõ képviselõje értékelte a legsommásabban e helyzetet: „elõrehaladást értünk el, de elmulasztottuk a történelmi lehetõséget”.

Ezzel együtt is egy fontos eseményen van túl a világ, hiszen feszültségekkel teli, gyorsan változó és multipolárissá vált világunkban annak is komoly jelentõsége van, hogy egy multilaterális fórum keretében az országok politikai vezetõi készek a találkozásra, a párbeszédre és – legalábbis egy közösen elfogadott dokumentumban – a további együttmûködés megerõsítésére. Mindez azonban teljességgel elégtelen a globális léptékben élezõdõ szociális és egyúttal politikai, hatalmi, gazdasági, kereskedelmi feszültségek kezelésére, valamint a bolygónk természeti erõforrásokkal és környezetterheléssel kapcsolatos korlátainak átlépése miatt mind veszélyesebbé váló környezeti problémák megoldására.

(Elsõ közlés:  Külügyi Szemle, 2012. õsz. 189–211.)

Letölthető publikációk:

A-fenntarthato-fejlodes

1.2 MB

PDF dokumentum

2013.01.08.