pályakép » publikációk a szerzőtől »

Ez az értékelés csak az olasz elnökség alatt elért legfontosabb eredményekre tért ki, nem volt célja részletes áttekintést adni az összes szakpolitikai döntésrõl.

Összességében kijelenthetõ, hogy a tizenkettedik olasz EU-elnökség eredményei alapján nem tekinthetõ kiemelkedõnek, de jelentéktelennek sem. A lisszaboni szerzõdés által objektíve erõsen csökkent soros elnökségi hatáskörök keretei között Olaszország elsõsorban a számára fontos témák (gazdasági növekedés, foglalkoztatás, költségvetési politikai flexibilitás, migráció) európai napirendre helyezésére koncentrált.

Egyértelmûvé kell tenni, hogy az olasz elnökségi félév során elfogadott legfontosabb döntések (pl. a klíma-energia keretrõl való megegyezés) inkább tulajdoníthatóak egyéb intézményi szereplõknek (pl. az EiT elnökének), mintsem a soros elnökségi munkának. Más témákban (pl. jogállamisági kezdeményezés, intézményközi párbeszéd) az elnökségi célkitûzésekhez képest lényegesen „halványabb” eredmények születtek, és – igaz, ezt senki nem is várta – nem sikerült paradigmaváltást elérni a migrációs és határvédelmi politikák olasz szempontból oly fontos „közösségiesítése” felé.

Mindenképpen komoly eredménynek tekinthetjük a növekedés-ösztönzésre irányuló olasz politikai célok visszatükrözõdését mind a 2014 júniusában elfogadott stratégiai agendában, mind a beruházások szintjének emelésére hivatott 315 Mrd eurós ún. Juncker-csomagban. A nagyobb költségvetési rugalmasságra irányuló törekvések pedig – ha nem is a klasszikus olasz vesszõparipaként szereplõ „aranyszabály” megteremtésével – az EB által 2015 januárjában a Stabilitási és Növekedési Paktum alkalmazásáról kiadott közleményével nyertek megerõsítést.

Sikerként tekinthetünk továbbá az EU adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozóstratégiájának (EUSAIR) elfogadására, valamint a GMO-k termesztésének tagállami korlátozását és tilalmát biztosító lehetõség megteremtésére is.

A nagypolitikai döntések közül egyértelmû olasz (elsõsorban Matteo Renzi belpolitikai támogatottságának szóló) érdekérvényesítési eredmény a négy uniós csúcspozíció egyikének, a külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõi tisztségnek az olasz Federica Mogherini általi elnyerése. Az EP-választásokat megelõzõen erre – figyelembe véve, hogy egy másik kulcsfontosságú európai intézmény, az Európai Központi Bank élén is olasz szakember áll, Mario Draghi személyében – nem sokan mertek volna nagy tétekben fogadni.

Letölthető publikációk:

A-2014-masodik-felevi-olasz-eu-elnokseg

447 KB

PDF dokumentum

2015.01.24.