publikációk a szerzőtől »

Kína az 1970-es évek végén elindult reformidőszak eredményeként rendkívül látványos, az egész világ figyelmét magára irányító fejlődést, növekedést produkált. Ennek eredményeként meghatározó súlyú és befolyású regionális hatalommá vált, amely azonban már joggal tart igényt globális szerepvállalásra is. Az újkori történelem minden más feltörekvő, emelkedő hatalmához (Japán, Szovjetunió, Németország) hasonlóan Kína is a bizonytalanság, az instabilitás elemeit viszi a nemzetközi politikába. E korábbi példákhoz hasonlóan Kína jelenlegi magatartásában és döntéseiben is igen sok az ismeretlen, illetve sokféleképpen magyarázható vagy értelmezhető tényező. Ráadásul a hidegháború utáni időszak teljesen új világhelyzetében kell szembesülni Kína helyének és szerepének problémáival. A kilencvenes évek elején, közepén a bizonytalansági tényezők és folyamatok hatására bontakozott ki a vita a „Kína-fenyegetésről”, vagyis arról, hogy a gyorsan növekedő Kína miként és milyen mértékben fenyegeti ma és a jövőben a nemzetközi közösséget, és ez utóbbinak mit kell tennie e „fenyegetés” csökkentése, ellensúlyozása érdekében. Akár a gyors változások egyik mutatójaként is felfoghatjuk, hogy az utóbbi időben ezek az aggodalmak és viták csökkentek és elhalkultak, helyettük előtérbe került annak mérlegelése, hogy Kína milyen haladást tett a nemzetközileg elfogadott normákhoz való alkalmazkodásban.

Kína felemelkedésével kapcsolatban nem lényegtelen kérdés arra emlékeztetni, ami ennek értékelését a kínaiak felfogásában befolyásolja. Nevezetesen, hogy nemzedékek óta a kínai vezetők legáltalánosabb és legfőbb stratégiai célkitűzése Kínát világhatalommá tenni.

Letölthető publikációk:

Az új főszereplő: Kína

128 KB

PDF dokumentum

2009.11.17.