(HOLLANDER, PAUL: Understanding Anti-Americanism: Its Origins and Impact at Home and Abroad)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Az 1956-os forradalmat követően magyar egyetemisták tucatjai kényszerültek elhagyni az országot egy remélt szebb, azaz a személyi autonómiát nem sértő jövő érdekében. Legismertebb közülük talán Paul Hollander (Hollander Pál), aki a Massachusettsi Egyetem szociológiaprofesszoraként ért el kiemelkedő nemzetközi sikereket könyveivel. Politikai zarándokok című könyve (1981) a nyugati értelmiségiek útjairól vázol hű képet a Szovjetunióban, Kínában és Kubában, 2006-ban pedig A Gulágtól a kambodzsai öldöklésig cím alatt válogat össze a politikai erőszakról és terrorról írásokat 16 országból. A 2004-ben megjelent Understanding Anti-Americanism: Its Origins and Impact at Home and Abroad című könyvében is szerkesztőként találkozhatunk vele.

A szerkesztő Hollander megítélése szerint a világ számos civilizációját átszövő Amerika-ellenesség immáron minden túlzás nélkül tekintendő világjelenségnek, és ebből fakadóan napjainkban már tudományos kutatásokra lenne szükség a téma pontosabb meghatározásához és megértéséhez. A könyv előszavában rámutat arra, hogy az Amerika-ellenességet kifejező szubjektív értekezésekkel ugyan gátat lehetne rekeszteni, ennek ellenére azonban kevés a tudományos pontosságot, objektivitást és célszerűséget zászlajára tűző tanulmány. Hollander könyvének missziója van: ráébreszteni a nemzetközi politika világát és az annak jövőjét formáló gondolkodókat az Amerika-ellenesség egyre inkább teret nyerő jelenségére, nemzetközi és civilizációs hatásaira.

Hollandernek korábban már jelent meg az Amerikát elutasító magatartást vizsgáló könyve, az új évezred eseményeinek tudatában azonban úgy érezte, itt az ideje leporolni a régi frázisokat és új értelmet adni a korábban már sztereotipizálódott Amerika-ellenességnek. Mint sok más szerzőtársát, Hollander professzort is foglalkoztatta, valójában mi állhatott a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények véres brutalitása mögött.

Hollander szerkesztői módszere a recenzens véleménye szerint rendkívül alaposnak mondható, elsősorban azért, mert a világ különböző régióinak az Egyesült Államokkal szembeni hozzáállásával ismerteti meg az olvasót. Teszi ezt oly módon, hogy többoldalú szempontrendszert alkalmazva a nemzetközi politikai gondolkodás kiemelkedő amerikai képviselőinek – illetve Robert Kagan szavaival élve tudósainak – témába vágó esszéit vonultatja fel, ezáltal kölcsönözve autentikus és objektív szakmai hozzáértést tükröző minőséget a könyvnek. Az Amerika-ellenes folyamatokat, ok-okozati összefüggéseket, az egyes nemzetek és politikai rendszerek közötti kapcsolódási pontokat megérteni kívánó olvasó jól eligazodhat a könyvben, hiszen Hollander szerkesztői metodikájában ötvözi egyrészt az általa írt bevezetőben az Amerika-ellenesség, mint olyan, megjelenésének általános hátterét és időrendiségét, felvonultatja a nemzetközi sajtóban illetve szakirodalomban napvilágot látott elemzések sokaságát, másrészt pedig a könyv további részében a specifikus, kulturálisan és földrajzilag meghatározott anti-amerikanizmus térnyerését (illetve bizonyos esetekben éppen térvesztését) mutatja be.

A szerkesztés sikeressége valószínűleg éppen abban rejlik, hogy Hollander, felülemelkedve a nacionalista tónusokat megütő más elismert és sok esetben – számára érthetetlen okokból – nívósnak is mondott amerikanisztika kutatók írásain, képes „madártávlatból” elemezni a folyamatok indikátorait és ezáltal objektív tud maradni. Az objektivitás tükröződik továbbá abban az elképzelésben is, miszerint az Amerika-ellenesség gyökerét tulajdonképpen két szemszögből szükségeltetik vizsgálni. Különbséget kell tennünk az amerikai külpolitikát racionálisan, a mindenkori nacionalista érzelmek háttérbe helyezésével bíráló szempontok, illetve azon radikális álláspontok között, amelyeknek az Egyesült Államokat elutasító prediszpozícióiban elsősorban az egy nagyhatalommal szembeni nemzeti és kisállami frusztrációk, sérelmek játsszák a vezető szerepet.

A könyv bevezetője elsősorban azoknak nyújt a legtöbbet, akik még nem rendelkeznek különösebb előképzettséggel a témát illetően. Hollander itt mintegy mozaikok sokaságaként vonultatja fel mindazon eszméket, amelyek nemcsak hogy befogadásra leltek a világ egyes országainak politikai és társadalmi életében, hanem napjaink átpolitizálódott világában mintegy sztereotípiaként funkcionálnak.

Az olvasó számára rendkívül olvasmányos formában tárulnak fel az Egyesült Államokkal szembeni 20. században viruló negatív sztereotípiák. Hogyan látta Európa azt a bizonyos „csúnya amerikait” az előző évszázadban? Miért éppen a vén Európa a bölcsője az Államokat leginkább elmarasztaló nézeteknek, amelyek közül talán a legelterjedtebb a kontinensnyi országot, mint kulturálisan alárendelt, „bombasztikusan soviniszta” és viszolyogtatóan materialista nagyhatalomként festi le?

Hollander igyekszik sokrétűen bemutatni azokat a tudományos forrásokat, ahonnan könyve megírásához ötleteket merített. Több forrás fontosságát hangsúlyozva azonban az elemzés kissé megragad a hipernacionalistának és a franciák egyik legelismertebb entellektüelljének tartott filozófus, Jean Baudrillard Amerika-képének kritikájánál. A recenzens terjedelmi okokból kifolyólag itt és most kénytelen eltekinteni a baudrillardi nézetek bemutatásától, „kedvcsinálóként” azonban álljon itt egy idézet a filozófustól: „Amerika máig az egyetlen megmaradt primitív társadalom, egy kulturális sivatag és a radikális modernitás megtestesítője, amely gyökértelen létét profitorientált materializmussal igyekszik ellensúlyozni. Amerika egy rothadó társadalom, mely sohasem érhet(ett) fel az európai világlátással.” Sok tudóssal egyetemben Hollander zsebében nyílhatott ki először a bicska ilyen mértékű populista nacionalizmust látva. Mennyire tekinthető a világ egyetlen szuperhatalma szintetikus, groteszk, inkoherens, érzéketlen, extravagáns, opportunista és légkondícionált társadalomnak? A könyv nem tekinti szerves feladatának eme kérdés érdemi megválaszolását, hiszen ezen témában meglehetősen nehéz a szubjektivitást kizárni és érdemi válasszal szolgálni.

Hollander vizsgálódásainak gyújtópontjában a napjainkban egyre intenzívebben felszínre törő Amerika-ellenes politikai folyamatok gyökereinek és a jövőre vonatkozó lehetséges implikációinak a megértése áll. Mikor és miért válhatott ennyire destruktívvá az Amerika-ellenesség?  A leginkább elfogadott válaszok közül Hollander kiemel pár lehetséges okot, úgymint az általános emberi szükségletet a bűnbakkeresésre, a bipoláris világrend megszűnésével együtt járó nagyhatalmi monopolhelyzetet, az Egyesült Államokat, mint a modernitás összes problémájának eredőjét és gerjesztőjét láttató nézeteket, és nem utolsósorban az amerikai külpolitika hibáit és baklövéseit számba vevő eszmék terjedését.

Hollander a könyvet az átláthatóság kedvéért két fő részre osztotta. Az első részben az olvasó az Egyesült Államokat kívülről bíráló nézetek alapos megértésével bukkanhat hasznos tények nyomára, míg a második részben az amerikai társadalom hazai bírálatairól alkothatunk pontosabb képet. A teljesség igénye nélkül a recenzens fontosnak tartja néhány, a tanulmányokból kiragadott példa felvonultatását. A könyv első esszéjének szerzője, James Ceaser például az Amerika-ellenességben hosszú múltat feltételezve egészen Nietzschéig nyúl vissza, és az amerikaiságnak az európaiságtól eltérő értéket kölcsönöz. Véleménye szerint az amerikai kultúrát csupán földrajzilag megérteni lehetetlen vállalkozás, annál inkább gyümölcsöző a spirituális ráhangolódás. Érdekes továbbá az amerikai társadalmi kört, mint a látszattal szöges ellentétben álló egydimenziós mentalitást deklaráló nézetek érvényessége, avagy éppen érvénytelensége.

A kötetben olyan tanulmányokra lelhet a lelkes olvasó, amelyeknek már a címe is mélyebb érdeklődésre buzdít. Így többek között adott a lehetőség a világszerte igen jól ismert radikális francia Amerika-ellenes szemlélet kulisszái mögé való betekintésre (Alárendeltség és fölérendeltség a francia antiamerikanizmus tükrében), az iszlám és a Nyugat közötti kibékíthetetlen ellentétek viszonylag mélyreható vizsgálatára, mi több az egyedi után kutatók is megtalálhatják számításukat a nicaraguai Amerika-ellenességet elemző tanulmány olvastán.

A kötet második részében az olvasó elmélyítheti tudását a domesztikus, azaz hazai álláspontok megismerésével. A tanulmányok hű képet rajzolnak az amerikai pop- és üzleti materialista kultúra rohamos térhódításáról és bemutatják a társadalom differenciálódását. Roger Kimball szerint azonban az Amerika-ellenességnek túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani egészen addig nem kell, amíg a nagyhatalmi erő legitim formában jut kifejezésre. Ennek ugyanis pacifikáló hatása van (Bush és Irak?) és fényében mindenfajta radikális antiamerikánus álláspont elveszti ütőképességét. A recenzens ennek ellenére biztos abban, hogy sokakra nézve ez az állítás nem hat meggyőzően, és vitatkoznának annak helyességével.

Kihagyhatatlan az amerikai popkultúrát többféle megközelítésből vizsgáló értekezés, amelyben olyan a médiából már jól ismert arcokra bukkanhatunk, mint például az amerikai körökben is excentrikusnak és radikálisnak tartott Michael Moore Oscar-díjas dokumentumfilm-rendező és az általa már-már kult-körökbe emelt és végletekig hajtott, rendkívüli szókimondással párosuló Bush- és globalizáció-ellenesség „doktrínája”.

A tanulmányok a harmonikusságra törekvő szerkesztés ellenére nyilvánvalóan egymástól földrajzilag különböző álláspontokat tükröznek, egyben azonban megegyeznek: az Amerika démonizációjának és annak terjedésének mértékével kapcsolatban konszenzus mutatkozik meg nemzeti elkötelezettségtől, illetve szakterülettől függetlenül. Az Amerika-ellenesség Ceaser szerint azon túl, hogy felhívja a figyelmet az amerikai és európai érdekek közösségére, veszélyezteti a Nyugat ideológiáját. Az anti-amerikanizmus „A Nyugatot ízekre szedi és a részeket egymással háborúba kényszeríti. A teoretikus Amerika-ellenesség tehát egy olyan trójai faló, amelynek felállítása a nyugati civilizáció megdöntését célozza.”

Milyen okokkal, eseményekkel, hozzáállással magyarázhatóak az Amerikát elmarasztaló nézetek? Ignorancia? Frusztráció? Sztereotípia? Egy biztos: a könyvet elolvasva hasznos ismeretekhez juthatnak azok is, akik még nem rendelkeznek precíz háttértudással az Amerika-ellenesség témakörével kapcsolatban, a témát ismerő szakértők pedig választékos formában fűszerezhetik meg a területen szerzett ismereteiket.

Hollander, Paul: Understanding Anti-Americanism: Its Origins and Impact at Home and Abroad, Chicago, 2004. Ivan R. Dee. 372 old.