HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»
SZŰCS ANITA
A nemzetközi politikaelméleti kutatások kiindulópontja alapvetõen a nemzetközi világmûködését irányító mozgatórugók feltárása. A tudományág alapkérdése tehát, hogy „hogyan mûködik a világ”. Igaz ugyan – ami a teljes társadalomtudományra is igaz –, hogy nem született olyan egységes elméleti válasz, amely egyetlen rendszerként az egész világpolitikát le tudná írni, de lévén a politika jelensége a társadalomra sajátságosan jellemzõ jegyeket viseli, „kõbe vésett” és „örök” szabályok ebben a rugalmas és folyton változó világban nem is értelmezhetõek.
Léteznek azonban olyan nagy irányzatok, amelyek egységes referenciapontból kiindulva jól le tudják írni saját nézetrendszerükön belül a „világ mûködését”. Ezek az irányzatok a nemzetközi kapcsolatok egyes területein tevékenykedõk számára elméleti keretet, kapaszkodót teremtenek a rendszerszerû kutatáshoz. Egyrészt azonos referenciapontra építve, azonos fogalomrendszerrel dolgozva megkönnyítik a kutatás módszertanát, másrészt számos korábbi kutatási részeredmény „készen” kapható a kutató számára. Harmadrészt azonban – ami talán számunkra ebben a tanulmányban a legfontosabb – az elméletek ritkán szólnak önmagáról az „elméletteremtésrõl”. Az irányzatok és iskolák többnyire nagyon is valós, a gyakorlatra reflektáló kérdésekre adnak választ. A tanulmány egyik célja, hogy a nemzetközi politikaelmélet legnagyobb irányzatának bemutatásával rámutasson az elméleti keretek mögött megbújó gyakorlati problémákra.
A realizmusról beszélve a szakirodalom nagy része inkább az irányzaton belüli kutatók, fogalmak közös pontjainak megfogalmazására törekszik, nem pedig azok rendszerbe ágyazására. A realizmus gyûjtõfogalom. Számos irányzat, kutató, fogalomrendszer tartozik ide, amelyek egymástól mégis jól elkülöníthetõek. Csoportosításáról a mai napig nincs letisztult, a széles szakmai közönség által maradéktalanul elfogadott egyetértés. Mégis az 1990-es évek elejétõl letisztulni látszik az angolszász egyetemeken az alapképzés kurzusai számára kidolgozott rendszer, amely alapvetõen idõrendben különíti el a realizmus egyes irányzatait egymástól. Ennek a fajta rendszerezésnek az ismerete nem csak a hallgatók, de a szélesebb szakma számára is megkönnyíti a nemzetközi politikaelmélet szerteágazó területének egységes rendben történõ tanulmányozását. A realizmus különbözõ fajtáinak egymáshoz való viszonya, egymásra épülése jól kirajzolja, hol tart most ennek a területnek a legnagyobb ún. „mainstream” irányzata.
Letölthető publikációk:
GROTIUS KÖNYVTÁR