publikációk a közreadótól »

Magyarország az 1990-es évek első felében biztonságpolitikai tekintetben nem volt könnyű helyzetben. 1991. közepére a szovjet csapatok elhagyták ugyan Magyarország területét és a Varsói Szerződés (VSZ) is megszűnt, de még egyben volt a Szovjetunió, és sokan aggódtak az esetleges „visszarendeződés” miatt. Európa érezhetően a hidegháború végéhez közeledett. A NATO a nagy változások közepette is talpon maradt és biztonságot adott a nyugat-európai tagjainak. A volt VSZ-tag kelet-közép-európai országok felé való bővítéséről azonban akkor még nem esett szó. Ugyanakkor Magyarország déli határainál az 1991 júniusában elkezdődött jugoszláv válság veszélyt jelentett az ország számára. Így erősödött az a törekvés, hogy egyrészt Magyarország minél inkább segítse a délszláv válság rendezését, másrészt viszont valamilyen védőernyőt is magáénak tudhasson.

A magyar politikai pártok között az 1990-es választásokat követően egyetértés alakult ki a külpolitika irányultságát tekintve. Az Antall-kormány által megfogalmazott hármas prioritás magába foglalta az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás célját, a jószomszédi viszony kialakítását, valamint a határon túli magyar kisebbség támogatását. 1991-ben az Antall-kormány megkezdte a biztonságpolitikai alapelvek kidolgozásának hosszas munkáját is. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen korábban a VSZ tagjaként önálló biztonságpolitikai alapelvek kidolgozására nem volt lehetőség, így azok megalkotása új feladatot jelentett. Az első javaslat 1991 decemberében született, az utolsó verziót pedig 1993 februárjában kezdték el megvitatni a parlamenti bizottságok. Végül az Országgyűlés 1993. március 2-i ülésén bocsátották vitára a biztonságpolitikai alapelveket, amelyeket a képviselők el is fogadtak.

Az elfogadásra került biztonságpolitikai alapelvek egy olyan Magyarországot mutatnak be, amely Európa része, azon belül pedig Közép- és Kelet-Európa részét képezi, azonban kulturális, értékrendbeli szempontból a nyugat-európai térségbe tartozónak vallja magát. Biztonságára is az ezen területeken játszódó folyamatok hatnak. Az átmenet nehézségeivel küzdő térséget zaklatott régióként mutatja be a dokumentum, s a leírásból érződik, hogy Magyarország stabil pont ezen a területen, s inkább földrajzi a kötődése, mintsem értékrendbeli. Értékeket tekintve a stabil demokrácia elérésének célja és az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás álma az, ami közös lehet a térségben. Magát a biztonság fogalmát komplex módon értelmezi a határozat, amelynek nem csupán katonai aspektusai vannak.

A határozat 1993. március 13-án kerül kihirdetésre.

(Ignáth Éva)

Forrás

·  A határozat szövege: http://www.complex.hu/kzldat/o93h0011.htm/o93h0011.htm

Letölthető publikációk:

Az Országgyűlés 11
	1993. (III. 12.) sz. határozata a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről	47 KB	PDF dokumentum	2009.10.26.