publikációk a szerzőtől »

Az iszlám vallást Mohamed próféta Mekkában kezdte el hirdetni a 610-es évektõl kezdve. Az elsõ, nehézségekkel, kudarcokkal és üldözésekkel teli évtized után a Próféta Jaszribban szövetségesekre talált, akik hajlandóak voltak felvenni az iszlámot és elfogadni az új vallás prófétájának útmutatásait. Mohamed 622-ben kivándorolt Mekkából Jaszribba (a késõbbi Medinába), ez a hidzsra, s ettõl kezdve közel fél évezreden keresztül muszlim közösség nem élt nem muszlim uralom alatt. Ez az idõszak egybeesett az iszlám vallás különbözõ intézményei­nek a kialakulásával, amelyek mindegyikében fontos szerepet játszott az a gondolat, hogy az iszlám uralkodó vallás. Az iszlám vallás alap-gondolata az, hogy az ember minden tevékenységét az isteni törvény (saría) kell, hogy igazgassa a magánéletben épp úgy, mint a közösség tagjainak egymás közti kapcsolatában.Jóllehet a törvényt megfogalmazó iszlám jog fókuszában az ember, mint egyén áll, mégis a magánéletet is elsõsorban a közösség és a közrend szempontjából tekinti: közrend az imádkozás és a pénteki szentbeszéd során, közrend a piaci életben, stb. Mindez feltételezi, hogy az élet minden területén az iszlám elõírásai érvényesüljenek, még a muszlimok és nem muszlimok közötti kapcsolatokban is. Az Isten és az ember közti viszony tehát nagy-mértékben a közösség és az egyén harmóniáján alapul. Ez a harmónia bomlik fel akkor, ha a muszlimoknak olyan területen kell élniük, amelyet nem az iszlám igazgat.

Letölthető publikációk:

A muszlim kisebbségi lét problematikája a késő-középkori, kora-újkori Európában

464 KB

PDF dokumentum

2011.01.09.