publikációk a szerzőtől »

A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy az „eurózóna vezetése vagy elhagyása” valóban az a reális alternatíva-e, amely előtt Németország áll. Számos ok van, amiért az euróválságban Németország „unipoláris pillanata” nem hasonlítható össze az Egyesült Államoknak mint „jóakaratú hegemónnak” a második világháborút és a hidegháborút követő unipoláris pillanataival, még akkor sem, ha hasonlóságok is felfedezhetők a német „félhegemónia” értelmében. Az Unió tagállamai pontosan nem adtak választ arra, hogy miben is állna a német vezető szerep, kivéve azt, hogy kívánatos a német dominancia elkerülése. A német közvéleményben a vezető szerep percepciója számos olyan tényezőben tükröződik, mint az antiinflációs politika lazítása, a német kereskedelmi többletnek a perifériaállamokba történő visszaáramoltatása, az európai szerződéseket sértő bail-out politika folytatódása, Berlin véget nem érő garanciavállalása. A 2013. évi parlamenti választások perspektívájából nézve biztató, hogy az euróválságról szóló diskurzus Németországban átalakulóban van: az eddig uralkodó és súlypontinak számító diskurzust (Németország mint a válság áldozata) felváltani látszik egy, az eurózóna és az Unió jövőjéről szóló konkrét vita.

(Első közlés: MKI-tanulmányok, 2012/23.)

Letölthető publikációk:

Vezeto_szerep_es_europai_egyensuly

442 KB

PDF dokumentum

2012.10.15.