publikációk a szerzőtől »

Az elsõ világháború után a világháború elõtti és alatti német Mitteleuropa-tervek nem merültek feledésbe. A gazdaság irányítói továbbra is azok közül kerültek ki, akik 1914-ben messzire tekintõ közép-európai célokat javasoltak Bethmann Hollweg birodalmi kancellárnak. Jóllehet a korlátozott cselekvõképességû fiatal köztársaság lehetõségei miatt egykori közép-európai vezetési igényeiket csak zárt ajtók mögött emlegethették, a birodalom gazdaságpolitikájáért továbbra is feleltek.

Az 1920-as évek közepén egész Európában növekedett azoknak a mozgalmaknak a befolyása, amelyek a háborús tapasztalatok nyomán a kooperáció határokon átnyúló formáit tûzték zászlajukra. A túlnyomórészt politikai orientációjú szervezetek közé tartozott Richard Coudenhove-Kalergi Páneurópa mozgalma, valamint Paul Löbe és Walter Schücking Interessengemeinschaft der europäischen Völker (Az európai népek érdekközössége) elnevezésû szervezete. Mellettük egyidejûleg a gazdasághoz közelálló csoportok is felbukkantak, amelyek a kontinentális gazdasági kapcsolatok további élénkítését szorgalmazták. Közéjük tartozott az a bizottság is, amely elõször 1925-ben Bécsben ült össze, hogy elõkészítse a nyár végén ülésezõ Mitteleuropäische Wirtschaftstagung-ot (Közép-európai Gazdasági Ülést – MWT). A kezdeményezés az osztrák gazdasági körök aggodalmából indult ki, amelyek a monarchia utódállamainak növekvõ protekcionista politikája miatt veszélyeztetve látták Bécs egykori vezetõ pozícióját a térség gazdasági rendszerében, és e fejleményekkel szemben területileg korlátozott szabadkereskedelmi övezetet igyekeztek kialakítani. Az alakuló bizottság legtöbb tagja Ausztria és az utódállamok gazdasági szakembereibõl tevõdött össze, de mellettük még négy német és néhány brit és francia tagja is volt. Gyorsan kiderült, hogy a szabadkereskedelmi övezet határairól vallott elképzeléseik messzemenõen különböznek. Az egyik magyar bizottsági tag a szervezet illetékességét Lengyelországra, Csehszlovákiára, Ausztriára, Magyarországra, Jugoszláviára és Romániára javasolta korlátozni, s Németország vagy Franciaország belépése elõtt a két nagyhatalom súrlódásainak megszüntetését szorgalmazta, mert az messzemenõen befolyásolná a közép-európai gazdasági együttmûködést. A német bizottsági tagok határozottan ellenezték a javaslatot, hangoztatva, hogy Németországot a közép- és kelet-európai gazdasági kooperáció valamennyi formájába be kell vonni. Jóllehet e pozíció messzemenõen megfelelt Stresemann külpolitikai szándékainak, a birodalom gyenge képviselete miatt a német Külügyi Hivatal ekkor még eltanácsolta a német gazdasági szövetségeket az MWT-ben való részvételtõl. Tartózkodását azonban rövidesen feladta.

Letölthető publikációk:

Nemet-Kozep-es-delkelet-europa-tervek

514 KB

PDF dokumentum

2013.02.07.