Az egykamarás észt parlament (Riigikogu) 101 tagú, a képviselőket az 1992-es alkotmány szerint arányos választási rendszerben, négy évre, demokratikusan választják. Az észt pártrendszer viszonylag töredezett (az effektív pártszám folyamatosan csökkenő értéket mutat, 2007-ben 4,4 volt). A 2007-es választások után hat párt hozhatott létre parlamenti frakciót. A többi posztkommunista országhoz hasonlóan Észtországra is jellemző az ingatag választói magatartás, a személyi politizálás és a politikai apátia. Az ország sajátosságának tekinthető, hogy radikálisan szakított a szovjet múlttal – olyannyira, hogy a parlamenti pártok közül hiányzik a baloldali programmal rendelkező párt. A kommunista utódpárt az elmúlt évek során összesen egy (közös listás) képviselőhelyet tudott szerezni a parlamentben. A baloldali programok kiszorulása különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a posztszocialista átalakulások során a balti átmenet hozta magával a legtöbb társadalmi egyenlőtlenséget. Az ideológiai játéktér szűkössége miatt nem jött létre polarizált pluralizmus; ezt az is jól mutatja, hogy 1992 óta több kormánypártnak is sikerült a korábbi ellenzékével működőképes koalíciót létrehozni. Az észt parlamenti politika nemcsak a szovjet múlttól zárkózott el határozottan, hanem a – szintén szovjet örökségnek tekinthető – nemzetiségi heterogenitás tematizálásától is. Az orosz kisebbség (a lakosság majdnem 30%-a) a rendszerváltás óta sohasem volt számának megfelelő arányban képviselve a parlamentben. Az orosz pártok bejutását a magas bejutási küszöb (5%), a pártalapítás nehézségei (minden pártnak legalább ezer taggal kell rendelkeznie), valamint az a tény is nehezítette, hogy az orosz kisebbség jó részének az elmúlt években nem volt észt állampolgársága, így – a parlamenti választásokat illetően – szavazójoga sem. Azonban az, hogy a parlamenti vitákban nem nagyon jelent meg az ország etnikai kettéosztottsága, egyben azzal is együtt járt, hogy szélsőségesen nacionalista, szélsőjobboldali politika nem tudott számottevő támogatottságot elérni. Az észt pártrendszer sajátosságaiból kifolyólag a külpolitikai kérdések nem tartoznak a szorosan vett kampánytémák közé, részben emiatt, részben pedig az eluralkodó populizmus miatt ezekben a kérdésekben nehéz a tisztánlátás. Két tényező van a középpontban minden egyes pártnál: az európai integrációhoz és a szomszédos Oroszországhoz (implicite az orosz kisebbséghez) való viszony. |
