publikációk a szerzőtől »

Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen megnőtt az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődése a nemzetközi kérdések és kapcsolatok iránt. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy 2005-ben a magyarországi egyetemek és főiskolák 1008 hallgatót vettek fel a nemzetközi kap­csolatok szakra. (Beleértve valamennyi képzési formát, tagozatot és finanszírozási módot.) Ez a szám 2004-ben 1066, 2003-ban 883 volt. A nemzetközi tanulmányok szakra vonatkozó számok: 327 (2005), 310 (2004) és 258 (2003). Megemlíthetjük még a nemzetközi kommunikáció szakot, ahol félezer körüli a felvettek száma, míg a gazdaságdiplomáciai szakon kétszáz-háromszáz kö­zött mozog ebben az időszakban. Mindkét utóbbi esetben csökkenő tendencia érvényesül. Ezek a szakmegnevezések a bolognai képzési rendszer előttiek. Érdekes megfigyelni azt is, hogy 2004-es belépésünk az Európai Unióba különösebben nem hatott a felvételikre, tehát a folyamat már ko­rábban elkezdődött. (Forrás: Országos Felsőoktatási Információs Központ honlapja: www.felvi.hu). A nemzetközi élet iránti fokozott érdeklődés azt is jelenti, hogy mind több fiatal szeretne nemzetközi szervezetben dolgozni, nagyon sokan készítik szakdolgozatukat e szervezetekhez kötődő témákban. Remélhetőleg e tanulmány nekik is segít eligazodni abban, hogy milyen esé­lyeik lehetnek a nemzetközi szervezeteknél, és hogyan tudnak elhelyezkedni náluk.

Ez a tanulmány elsősorban az ENSZ, illetve programjai, alapjai és szakosított intézményei (együttesen: ENSZ-család) tekintetében vizsgálja azt, hogy ki lehet e szervezetek alkalmazottja, milyen feltételeknek kell megfelelnie, milyen fontosabb pozíciókat sikerült magyar szakembe­reknek betölteniük, és milyenek a jövőbeni kilátások. Elöljáróban célszerű leszögezni, hogy ma már szinte nincs olyan emberi tevékenység, amellyel az ENSZ-család ne foglalkozna. Ez egyben azt is jelenti, hogy bármilyen szakmája is van valakinek, elvileg megvan annak a lehetősége, hogy valamilyen formában munkát végezhessen ebben a rendszerben, feltéve, ha egyéb feltételeknek (nyelvtudás stb.) megfelel, és van igény a munkájára. Az ENSZ-nek csak részben van szüksége a „nemzetközi kapcsolatok szakembereire”, sokkal inkább azonban orvosokra, gyógyszerészekre és egyéb egészségügyiekre (Egészségügyi Világszervezet – WHO vagy az ENSZ Gyermekalapja – UNICEF), agrár- és élelmezési szakemberekre (ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szerveze­te – FAO), mérnökökre, közgazdászokra (ENSZ Iparfejlesztési Szervezete – UNIDO), pénzügyi szakemberekre (Világbank – IBRD, Nemzetközi Valutaalap – IMF), fejlesztési szakemberekre (ENSZ Fejlesztési Programja – UNDP stb.). A sor hosszasan folytatható lenne.

A nemzetközi szervezetek titkárságai (központjai) alkalmazottainak, a „nemzetközi köztisztviselőknek” a foglalkoztatására valamennyi szervezet részletes szabályrendszert dolgozott ki.

Ezek ismertetésére itt nincsmódunk. Indokolt azonban röviden áttekinteni azokat a főbb elveket, amelyeket az ENSZ Alapokmánya is megfogalmaz az ENSZ Titkárság (a világszervezet egyik fő szerve) keretén belül működő tisztviselői kar számára. Ezeket az elveket az ENSZ-család egészében alkalmazzák, jóllehet a részletes munkaügyi szabályok eltérők lehetnek. A fontosabb elvek és szabályok más nemzetközi szervezetek statútumában is fellelhetők.

…

(A tanulmány teles szövegének első közlése: Külügyi Szemle, 2008. 2. sz.)

Letölthető publikációk:

Magyarok az ENSZ apparátusában

1.4 MB

PDF dokumentum

2010.01.29.