publikációk a szerzőtől »

François Fillon (Le Mans, 1954–) francia jogász, jobboldali politikus, miniszterelnök (2007. március 17. –).

Mind fiatalkora, mind politikai karrierjének jelentős része az északnyugat-franciaországi Loire vidék régió részét képező Sarthe megyéhez kötődik.

1976-ban szerezte meg első diplomáját közjogból a Le Mans-i Egyetemen, majd a párizsi Renée Descartes Egyetemen tanult. Emellett politikatudományi szakot is végzett. Felsőfokú tanulmányait követően újságíró akart lenni, három éven keresztül az AFP francia hírügynökségnél dolgozott újságíró-gyakornokként. Majd beállt apjának egyik barátja, Joël Le Theule gaulle-ista nemzetgyűlési képviselő asszisztensének. Le Theule 1980-tól a védelmi tárcát irányította. Fillon előbb kabinetjének helyettes vezetője, majd a miniszter ügyvivője. Ekkoriban kezdte írni doktori disszertációját Giscard d’Estaing és De Gaulle védelempolitikájáról.  (A disszertációt azonban egyre sűrűsödő politikusi teendői miatt már nem fejezte be.)  

Le Theule váratlan halála után Fillont fiatal kora ellenére a gaulle-ista politikus szűkebb pátriájában, Sarthe megyében az elhunyt miniszter természetes politikai utódjának tekintették. 1981-ben megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek, ő lett az új nemzetgyűlés legfiatalabb tagja. Még ugyanebben az évben beválasztották képviselőnek a Sarthe megyei közgyűlésbe is. Kilenc év után, 1992-ben a megyei közgyűlés elnöke lett. Ezzel párhuzamosan 1983-tól 2001-ig Sablé város polgármesteri tisztét is betöltötte. 1998-ban még egy szinttel feljebb lépve a Loire vidék régió önkormányzatának elnöke lett. A helyi politikában eltöltött húsz év alatt, a politikai hierarchia minden fokát végigjárta.

Az országos politikában fiatalkori érdeklődéséhez és ambícióihoz híven a védelempolitikához vonzódott. Szakértelme és tapasztalatai is leginkább ehhez a kérdéskörhöz köthetőek. 1986 és 1988 között a nemzetgyűlés védelmi bizottságának elnöke volt, bár sokáig ambicionálta a védelmi tárca megszerzését, végül mégis le kellett mondania róla. Először 1993-ban, Edouard Balladur kormányában kapott miniszteri megbízatást. A felsőoktatásért felelős tárcát kapta, majd technológiai és információs, ezt követően pedig telekommunikációs miniszter lett. Egyre közelebb került a politikai döntéshozatal centrumához, a Raffarin-kormányban már ő az egyik meghatározó személyiség. A decentralizáció és egyéb kormányzati politikai iniciatívák egyik fő támogatójává, majd kezdeményezőjévé lépett elő. Az 1990-es évek végén az új jobbközép néppárt kialakításában is élen járt. E törekvés kapcsán jött létre a 2002 óta kormányzó Union pour un mouvement populaire (Népi mozgalom uniója).

A jobboldal 2002. évi elnökválasztási, majd törvényhozási választási győzelmét követően újra miniszter, a nagy kihívást jelentő szociális tárcát kapta, amelynek élén reformok sorát vitte véghez. A nyugdíjrendszer 2003-ban végrehajtott reformját („Fillon-törvény”) a szakszervezetek erőteljesen támadták, több intézkedését erőteljes szakszervezeti megmozdulások és tömeges tüntetések követték. 2004-től már oktatási miniszter. Kiállt a vallási jelképek viseléséről szóló ún. fejkendőtörvény következetes alkalmazása mellett. Átfogó oktatási reformot kezdeményezett, amelynek nyomán 2005 tavaszán (konkrétan az érettségi tervezett reformja miatt) tömeges diáktüntetések indultak. Fillon meghátrálásra kényszerült és csak a törvényjavaslat finomított változatát terjesztette a nemzetgyűlés elé.

Az EU Alkotmányszerződés elutasítását és a kormány népszerűségvesztését követően Jacques Chirac elnök leváltotta miniszteri posztjáról a reformjai miatt sokat támadott Fillont. Ekkor vált az UMP-ben a Sarkozyt támogató szárny kulcsfigurájává, szembehelyezkedve a Chirac-hoz hű tömbbel. Ettől kezdve Sarkozy egyik legközelebbi munkatársa és tanácsadója. Ebből az időből származik mondása, mely szerint Chirac országlásából az emberek kizárólag az ő reformjaira fognak emlékezni.

A 2007. évi elnökválasztás második fordulóját követően a győztes Sarkozy elnök Fillon-nak adott kormányalakítási megbízást. A Fillon-kormány 2007. május 17-én alakult meg.