publikációk a közreadótól »

A szovjet kormány nem volt részese sem az 1954 szeptemberében tartott londoni, sem az 1954 októberében tartott párizsi tárgyalásoknak, melyek jelentős mértékben módosították a Német Szövetségi Köztársaság szuverenitását és megnyitották az utat a nyugati integrációja felé. A Szovjetunió több sikertelen kísérletet tett részben a német kérdés közös, a második világháborúban szövetséges hatalmak együttműködése alapján való rendezése érdekében, részben az NSZK nyugati integrációjának lassítására, majd 1955. január 25-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendeletben jelentette be, hogy a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapotot megszűntnek nyilvánítja. A rendelet szövegét Halmosy Dénes szövegközlése alapján (Halmosy Dénes [szerk.]: Nemzetközi szerződések 1945–1982. A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, 1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó. 265–266. o.)

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendelete a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről

1955. január 25.

1941. június 22-én a hitleri Németország hitszegő támadásának következtében a Szovjetunió hadiállapotba került Németországgal. A szovjet nép – a Hitler-ellenes koalíció népeivel együtt – önfeláldozó harcával szétzúzta a hitleri agresszorokat és felszabadította Európa népeit, köztük a német népet is a fasiszta leigázás alól. Az 1945-ben megtartott potsdami értekezleten megszabták Németország mint egységes, békeszerető és demokratikus állam további fejlődésének útjait és megerősítették, hogy békeszerződést kell kötni Németországgal.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendellenesnek tartja, hogy bár a Németország elleni hadműveletek megszűnte óta körülbelül tíz esztendő telt el, Németország még mindig ketté van szakítva és nincs békeszerződése, a német nép pedig más népekhez viszonyítva továbbra sincs egyenjogú helyzetben.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak Nyugat-Németország remilitarizálására és agresszív háborús csoportokba való bekapcsolására irányuló politikája, amely a londoni és párizsi egyezményekben jutott kifejezésre, megakadályozta, hogy létrejöjjön a szükséges megállapodás Németország egységének békeszerető és demokratikus alapokon való helyreállításáról, megakadályozta továbbá, hogy békeszerződést kössenek Németországgal.

A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között a szuverenitás és az egyenjogúság elveinek elismerésén alapuló kölcsönös baráti kapcsolatok erősítését és fejlesztését szem előtt tartva, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának véleményét figyelembe véve és mind Kelet-, mind Nyugat-Németország lakosságának érdekeit számításba véve a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége jelen törvényerejű rendeletében kimondja:

l. A Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszűnik és köztük békés viszony létesül.

2. Hatályát veszti minden olyan jogi korlátozás, amely a háborúval kapcsolatban keletkezett az ellenséges állam polgárainak tekintett német állampolgárokra vonatkozóan.

3. A Németországgal való hadiállapot megszüntetésének kinyilvánítása nem változtat Németország nemzetközi kötelezettségein, és nem érinti a Szovjetuniónak azokat a jogait és kötelezettségeit, amelyek a négy hatalomnak egész Németországra vonatkozóan fennálló megállapodásaiból folynak.

Moszkva, Kreml, 1955. január 25.

K. Vorosilov
a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke

N. Pegov
a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének titkára