publikációk a közreadótól »

A nemzetiszocialista külpolitika új hangsúlyai már 1933. február 3-án kirajzolódtak, amikor Hitler a Reichswehr rangidõs tisztjeinek kifejtette, hogy a birodalom külpolitikai célja „új keleti élettér meghódítása Keleten” és azok „kíméletlen germanizálása”.

A külpolitikai alternatívával összecsengett Hjalmar Schachtnak a német nép ún. térkérdésével összefüggõ elképzelése, amely a birodalom bel- és külügyi, szociális és nemzeti problémáit külgazdasági offenzívával tervezte megoldani. Hitler támogatta Schacht elképzeléseit, és addig engedte érvényesülni, amíg beleillett politikai terveibe, fõleg a fegyverkezést és az ahhoz szükséges deviza-kitermelést illetõen. A német bel- és külgazdasági politika gazdasági terjeszkedési lehetõségeire támaszkodó látszatalternatíva azt is szolgálta, hogy hallgatóságát a háborús szándékok mellett biztosítsa állítólagos békecéljairól, amelyet kormányra lépésekor, majd a Mussolini által beterjesztett négyhatalmi paktumjavaslat kapcsán 1933. március 23-i Reichstag-beszédében, különösen pedig május 17-i nagy „békebeszédében” az egész világ elõtt hangsúlyozott. Ebben kapcsolódott a Mein Kampfban és a Második könyvben javasolt kül- és fajpolitikai programhoz, a beszéd általános perspektívája pedig a Pax Germanicára irányult.

A dokumentumközlés forrása: Domarus, Max: Hitler. Reden und Proklamationen 1932–1945. Band I. Triumph. Erster Halbband 1932–1934. Süddeutscher Verlag, 1965. 270–278. Fordította és közreadja Németh István.

Letölthető publikációk:

Hitler-beszede-a-reichstagban

456 KB

PDF dokumentum

2013.03.10.