publikációk a szerzőtől »

tai (2004. július – 2006. január) 1. A nemzeti érdekérvényesítés új szakasza – Magyarország EU-tagsága A magyar történelemben négy nagy külpolitikai korszak különböztethető meg a nemzeti érdekérvényesítés külső feltételeit illetően. Az első nagy korszak a Szent István-i alapítástól 1526-ig tartott. Ebben a fél évezredben Magyarország szuverén európai középhatalomként aktív külpolitikai tevékenységet folytatott. Az 1526 és 1991 közötti időszakot a nemzeti szuverenitás teljes vagy részleges elvesztése jellemezte, az alkalmazkodás, az igazodás hol erősebb, hol gyengébb, de mindig jelenlévő kényszere volt a meghatározó, ezen szűk keretek között nyílt csak lehetőség a nemzeti érdekek érvényesítésére. Az 1991–2004-es harmadik nagy külpolitikai korszakban a nemzeti szuverenitás és érdekérvényesítés az integrációs szervezetekhez való csatlakozás relációjában alakult. A Török Porta, Bécs, Berlin, Moszkva után a rendszerváltást követő időszakban is az alkalmazkodás játszott túlsúlyos szerepet: a Washington és Brüsszel – vélt vagy valós – elvárásainak való megfelelés. Magyarország Európai Unióhoz fűződő viszonya is az „EU elvárja tőlünk” jegyében alakult a rendszerváltást követő időszakban. Végül a negyedik korszak, amely hazánk uniós csatlakozásával kezdődött, az önkéntesen korlátozott nemzeti szuverenitás kora, a magyar nemzeti érdekérvényesítésben egy történelmileg új minőséget jelent.

Letölthető publikációk:

Dr. Tabajdi Csaba - Korányi Dávid: Az uniós nemzeti érdekérvényesítés három modellje

404 KB

PDF dokumentum

2007.06.22.