(FORNARO, PASQUALE: Ungheria)

pályakép » publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából számos, hosszabb-rövidebb terjedelmű könyv, illetve tanulmány jelent meg ugyan külföldön a forradalommal kapcsolatosan Magyarországról, de ha összevetjük a hazánk történetéről szóló publikációk mennyiségét a hasonló helyzetű országokéval, még mindig kevésnek mondhatjuk a Magyarország történetéről szóló tudományos munkák számát. Az pedig egész ritkán fordul elő, hogy külföldi szerző ír igényes történeti munkát Magyarországról, történelmünkről. Az olasz nyelvterületen pedig egyenesen ritkaságnak számít, ha olasz szerző tollából jelenik meg ilyen munka. Éppen ezért örvendetes esemény Pasquale Fornaro professzor Ungheria című könyvének megjelenése, amely csak véletlenül esett egybe az 50. évfordulóval.

Az olasz történész négy fejezeten keresztül rajzolja meg a huszadik századi Magyarország történetét. Az első fejezet eleje visszamegy a 19. századba, joggal, hiszen a századfordulón, ahonnan a szerző felveszi az elemzés szálát Magyarország még a Monarchia része volt, s különben is nehezen lenne érhető az olvasó számára a 20. század története egy rövid visszapillantás nélkül. Fornaro professzor így sorra veszi a Monarchiát és a történelmi Magyarországot hamarosan felrobbantó legnagyobb társadalmi feszültségeket, közöttük az olyan nagy gondot okozó nemzetiségi kérdést, majd az első világháború, s annak minden következménye – az őszirózsás forradalommal, a Károlyi kormányzat, Tanácsköztársaság – bemutatása következik.

A második fejezet lényegében a Horthy-korszak bemutatása: Horthy Miklós kormányzó hatalomra kerülésétől kiindulva, a tízesztendős Bethlen-korszak, a gömbösi-politika idején felbukkanó új külpolitikai kihívásokra adott válaszokon át a második világháborús magyar részvételig. A nyilas hatalomátvételt követő hónapok különösen kegyetlen és borzalmas időszakát jelentették a huszadik századi magyar történelemnek. De ebben az időben is voltak olyanok, hírnevesek vagy egészen egyszerű emberek, külföldiek vagy magyarok, akik az életüket kockáztatva is, de mentették embertársaikat. Ezek között pedig ott volt – és ezt már a könyv is említi – a néhány évvel ezelőtt még szinte teljesen ismeretlen olasz, Giorgio Perlasca, aki 1944 októbere és 1945 januárja között (magát a spanyol érdekeket képviselő diplomatának kiadva) több mint ötezer magyar zsidó életét mentette meg Budapesten.

A harmadik fejezet A kommunista Magyarország címmel Magyarország 1945 és az 1989–1990-es rendszerváltás közötti történelmét tárgyalja. részletesen bemutatja a szerző a második világháborút követő koalíciós időszak reményeit és keserű csalódásait, a Rákosi-diktatúra éveit, az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a Kádár-korszak évtizedeit.

Az Új Magyarország című zárófejezetben pedig a szerző a kommunista Magyarország lassú agóniájával, a kommunizmusból a demokráciába történő erőszak nélküli „alig észrevehető átmenettel” (’lieve transizione’), Antall József miniszterelnökségével, a szocialisták és a jobboldal kormányaival, valamint az ország stratégiai céljával: az Európai Unióba történő belépéssel foglalkozik. A mű naprakészséget mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kötetben olyan statisztikai adatok is megtalálhatók, mint például a 2004-es európai parlamenti választások részletes eredményei vagy a 2006-os év országgyűlési választásainak pártokra lebontott részletes adatai.

A szerző a 20. századi Magyarország történetének bemutatása során nem szorítkozik a gazdaság- és politikatörténetre. Minden fejezet végén egy külön záró alfejezetben összefoglalja az adott korszak kulturális, művészeti és szociális életét is.

A könyv végén a függelékben a szerző összeállította a magyar állam-, és kormányfők listáját 1867-től napjainkig, egy rendkívül alapos bibliográfiát ad, és névmutatót is készített. A majdnem teljesen hibátlan névmutató tükrözi a szerző igényességét és alaposságát, hiszen a Magyarországról szóló idegen nyelvű munkák igen csak gyengék „szoktak lenni” a magyar tulajdonnevek írásában.

Az Ungheria jól strukturált, könnyen olvasható mű. A szerző gondolatmenete érthető és jól követhető, a szöveg fogalmazása pontos. A kötet nagy előnye a magyar idézetek és terminusok pontos fordítása mellett, hogy a 20. századi Magyarországra jellemző olyan bonyolult fogalmakkal is megismerteti az olasz olvasót, mint például az Ébredő Magyarok Egyesülete (l’Unione degli Ungheresi che si risvegliano), az Államvédelmi Osztály (Sezione per la sicurezza dello Stato) és az Államvédelmi Hatóság (Autoritŕ per la sicurezza dello Stato) vagy az aczéli „három t-politika” (politica delle tre „t”: tiltás [proibizione], tűrés [tolleranza]), támogatás [sostegno] ). Azzal, hogy a szerző beemeli az olasz történetírás nyelvezetébe ezeket a fogalmakat, megismerteti velük az olvasót és precíz fordítással szolgál, minden bizonnyal nagy segítséget majd a korszak iránt érdeklődők számára abban, hogy jobban megértse egy olyan ország történelmét, amely ugyan tradicionálisan mindig is kiváló kapcsolatokat ápolt Olaszországgal, de amelyet a történelem közel negyven esztendeig e kapcsolatok korlátozására kényszerített. 

A puha kötésű könyv alakja kézbesimuló, tipográfiája világos, a fedőlap azonban nem igazán jól sikerült. A felső felén a budai királyi palotáról készült kisméretű fénykép látható, háttérben Európa térképe. Az olvasó azonban, ha Magyarországot keresi ezen a térképen nem találja, ugyanis onnan talán a nyomdatechnika ördögének tréfája miatt gyakorlatilag a Nyugat-Dunántúlt nem számítva teljesen hiányzik az ország.

Pasquale Fornaro Magyarországról szóló munkája a múlt század Európa országait bemutató könyvsorozat egyik köteteként jelent meg, abban a sorozatban, amelyben   már olvasható Franciaország, az Egyesült Királyság, Svédország, Románia, Lengyelország  története, s amelyben hamarosan olvasható lesz Dánia, Görögország, Belgium, Norvégia, Oroszország, Ausztria és a balti államok története is. A kiadó a köteteket elsősorban a műveltebb olvasóközönségnek szánja, s úgy „rendelte meg” a szerzőknél, hogy az egyes kötetek egyetemi tankönyvként is használhatók legyenek.

Fornaro professzor politikai és ideológiai elfogultságok nélkül megírt, szakmai szempontból modern és magas színvonalú könyve minden bizonnyal jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy naprakész, pontos és valós adatok és információk alapján ismerhesse meg az olasz olvasó, az érdeklődő egyetemista, mindenekelőtt a történelem és politológia szakosok Magyarország 20. századi történetét.  

Pasquale Fornaro a Messinai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Kelet-Európa Története Tanszékén tanít. Tagja a Magyar–Olasz Történész Vegyesbizottságnak, a kolozsvári Olasz–Román Történeti Intézetnek, a római Centro Interuniversitario di Studi sull’Europa-nak valamint a messinai Gaetano Salvemini Történeti Intézetnek. Tanulmányai jelennek meg számos olasz és külföldi történeti szakfolyóiratban, tagja az Incontri Mediterranei folyóirat tudományos szerkesztőbizottságának. Nem először foglalkozik munkáiban Magyarországgal, hiszen kutatásainak fontos területe a Duna-medence népeinek XIX–XX századi története. E témában közre adott munkái többek között: Crisi postbellica e rivoluzione. L’Ungheria dei Consigli e l’Europa danubiana nel primo dopoguerra.  Milano, 1987.; Risorgimento italiano e questione ungherese. Marcello Cerruti e le intese italo-magiare (1849–1867). Soveria Manelli, 1995.; Dalle crisi dell’impero sovietico alla dissoluzione del socialismo reale. Soveria Manelli, 2000.; Dalle crisi dell’impero sovietico alla dissoluzione del socialismo reale. Soveria Mannelli, 2000.; La tentazione autoritaria. Istituzioni, politica e societŕ nell’Europa centro-orientale tra le due guerre mondiali. Soveria Manelli, 2004.; István Türr. Una biografia politica. Soveria Manelli, 2005.

Pasquale Fornaro: Ungheria. Milánó, 2006, Edizioni Unicopli. 276 old.