Barack Obama első elnöki évét alapvetően csalódottan fogadta és kritikusan értékelte a nemzetközi sajtó. Még ha számos ok miatt – túlzott belső és külső elvárások, túl sok örökölt probléma – nem is osztjuk az amerikai elnök tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott kritikák egy részét, annyi kétségtelenül megállapítható, hogy az el-nöknek a reményre, a nyitásra, az új kezdetre utaló hívószavait egyre inkább felőrlik a politikai és geopolitikai realitások. Ha Obama külpolitikai világképét és gyakorlatát valamely korábbi amerikai elnökéhez kellene hasonlítani, talán meglepő módon két, egymástól távol álló személy villanhat fel előttünk: Jimmy Carter és Richard Nixon. Carterhez a történeti emlékezet liberális világképet társít, akinél az emberi jogok, a nemzetközi együttműködés, a békepolitika központi szerepet töltött be – ugyanakkor a gyengekezűséget és a külpolitikai kudarcok éveit legalább ilyen gyakran szokták vele kapcsolatban említeni. Richard Nixon külpolitikáját a reálpolitika elveinek meg-felelően a geopolitikai realitások és képességek ideológiamentes mérlegelése és kihasználása jellemezte. Obama első elnöki évében ezekből számos elem visszaköszönt, bár természetesen a huszonegyedik század realitásai mások, mint a bipoláris korszakban. |