Az ENSZ nemzetközi fejlesztési politikájának áttekintésével foglalkozó írások jellemzően kétféle helyzetértékelésből indulnak ki: az egyik fajta csalódott, az elmaradt előrelépést számonkérő, a másik pozitívabb, Alapokmányra építő megközelítés. Az első kiindulópont hívei a világban szűnni nem akaró gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget, szegénységet, éhezést és járványokat, a természeti katasztrófák elleni sebezhetőséget, a kellő mértékű nemzetközi beavatkozás hiányát mint folyamatosan jelen lévő globális problémákat érzékeltetik; hiányolva, hogy az ENSZ immár hat évtizedes fejlesztésre fordított erőfeszítései csak kis mértékben, de globálisan korántsem hoztak valódi eredményeket (ragyogó példa erre Kofi Annan Millenniumi jelentése ). A másik nézőpont ugyanakkor azt hangsúlyozza, és itt szembefordul a globális kormányzást olykor pedzegető előbbi gondolatokkal, hogy az ENSZ tevékenységét ténylegesen mennyivel szélesebb körben fejti ki, mint azt az eredeti elkötelezettsége, a nemzetközi béke és biztonság fenntartására elvárható lenne. Az Alapokmány mindössze egyetlen fejezete (IX) foglalkozik a nemzetközi gazdasági és szociális együttműködéssel, annak a megfogalmazása is „gyenge", csak annyit mond, hogy „elő fogja mozdítani" az ENSZ „az életszínvonal emelését, a teljes foglalkoztatást, valamint a gazdasági és szociális haladás és fejlődés feltételeit". E nézőpont hívei a szerény alkotmányos alappal állítják szembe az ENSZ égisze alatt ténylegesen létrehozott intézményeket és programokat (hogy csak a legfontosabbakat említsük: UNDP, UNICEF, WFP, UNCTAD, IDA, IFC, IFAD), azokat az előrelépéseket, amelyeket a javuló egészségügyi körülményekkel, a születéstől várható élettartam növekedésével, az analfabétizmus visszaszorulásával, az emberi jogok védelmének kiszélesedésével lehet jellemezni. Developing Development?
International development and support policies in the framework of the United Nations between 1945-1990 Two approaches emerge in the literature that evaluates the international developmental activities of the United Nations System. One underlines the progress the organization has made from the relatively weak commitment found in the Charter to engage in international development to the widespread system that can be found today. The other is however skeptical about their success and enumerates the manifestation of widening gaps in various aspects between the member states and the unsolved presence of serious global problems. This article gives an overview of the evolution of the development institutions and funds of the UN beginning from the ashes of the League of Nations until the end of the cold war. In this endeavor it focuses on the member states’ interests that are crucial in the formation of institutions and funds while placing it in a world political context characterized by the East vs. West division and the development gap together with the developing-developed countries’ differences. While recalling the circumstances of the establishment of various fora for technical cooperation and development funds and programs such as EPTA, the UN Special Fund or the UNDP (or regional development banks) and their funding and their effect, one cannot avoid to realize that the most effective promoters of development are the member states of the organization. At the end of the day, in an intergovernmental organization such as the UN, the level of member states’ participation, commitments and contributions define success. Any development in that respect remains to be seen. |
