publikációk a szerzőtől »

A tunéziai Szidi Bu-Szaidban egy bizonyos Mohamed Bouazizi 2010. december 17-én felgyújtotta magát, tiltakozásul, amiért a rendőrök elkobozták a kordéját, amelyről – hatósági engedély nélkül – zöldséget és gyümölcsöt árult. Az országon tiltakozáshullám söpört végig, amely nem egyedülálló jelenség az arab világban, hiszen az elmúlt évtizedekben több országban – Algériában, Egyiptomban – is voltak ún. „kenyérlázadások”. Az utóbbi hetekben azonban a Bouaziziéhoz hasonló akciókat követtek el Marokkóban, Algériában, Mauritániában, Egyiptomban, Jemenben, sőt, Franciaországban is, és azokat követően spontán tüntetésekre, illetve szervezett demonstrációkra került sor a fővárosokban és a nagyobb településeken. Az a tény, hogy ezek az esetek Zein al-Ábidín Ben Ali tunéziai elnök távozása után megsokasodtak, azt sugallja, hogy a tunéziai példa közvetlen hatással volt és van a többi országban bekövetkezett tiltakozásokra. Annak ellenére, hogy a Tunéziában zajló események sok szempontból különböznek a többitől, a párhuzamos történések szükségessé teszik egyrészt maguknak az eseményeknek, másrészt azok hátterének az elemzését és összehasonlítását, mielőtt arra a kérdésre válaszolhatnánk, hogy vajon valóban korszakhatárhoz érkeztünk-e.

A tunéziai és a többi országon átsöprő megmozdulások kétségtelenül számos hasonlóságot és közös vonást mutatnak, így lehetőséget adnak arra, hogy a társadalmi és a vallási közeg, valamint az arab nemzetállamok gazdasága és politikai rendszerének néhány sajátossága alapján értelmezzük az eseményeket.

(A közlemény első közlésben a MKI honlapján jelent meg – http://www.kulugyiintezet.hu/hirek/TUNISZ_TUSKE_NROZSA.pdf )

Letölthető publikációk:

Jázmin forradalom a Közel-Keleten

149 KB

PDF dokumentum

2011.01.29.