(SZABÓ A. FERENC: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Érdeklődve vettem kezembe Szabó A. Ferenc A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai című könyvét. Érdeklődésem oka igen egyszerű volt: magyar nyelven eddig még nem jelent meg olyan átfogó kiadvány, amely komplex megközelítésben, szintetizáló módon összefoglalta volna a 21. századi világ egyik várhatóan meghatározó, egyben legösszetettebb jelenségének, a nemzetközi migrációnak a jellemzőit.

A szerző jól ismerte fel a tudományos környezet két aktuális meghatározó folyamatát. Az első a biztonság fogalmának egyre kiterjedtebb multidimenzionalitása és a biztonságpolitika tudományának fokozódó interdiszciplinaritása. A másik a nemzetközi migrációhoz kapcsolódik: mára maga a fogalom is erős figyelemfelkeltő  erővel rendelkezik. A humán tudományágak is mind egyre nagyobb súllyal kezelik, és szentelnek számára külön fejezeteket, aldiszciplínákat. A nemzetközi migráció valóban rendkívül komplex folyamat, bármely tudományág vizsgálja valahol mindig utalnia kell a más tudományágakba tovagyűrűző vagy onnét érkező hatásokra, körülményekre. Mindezek alapján a nemzetközi migrációnak mint komplex jelenségnek a megragadására a biztonságpolitikai szemlélet kiválón alkalmas. Annál is inkább, mivel a migráció és a táguló biztonságfogalom által érintett tudományágak halmaza többségében azonos elemeket tartalmaz. A könyv a két területet kiváló érzékkel szintetizálja, és egyik legfontosabb értéke, hogy előrevetíti a nemzetközi migrációnak a közeljövőben elkerülhetetlenül bekövetkező „biztonságiasodását”, vagyis a biztonságpolitika által lefedett területekre történő beevezését.

Az elemzés megközelítésmódja és az alkalmazott metodika eszközei egyszerre hordoznak magukban hátrányokat és előnyöket. Elkerülhetetlen, hogy amikor egy kutató ilyen komplex témához nyúl bizonyos területeken erősnek, másutt gyengébbnek bizonyul. A demográfus és történész Szabó A. Ferenc nyilvánvalóan e két tudományágban a legerősebb. Ennek megfelelően a mű egyik jellegzetessége a történeti, visszatekintő megközelítés. Szinte soha nem részletekből vagy statisztikai adatokból leszűrhető elemzéssel jut el a következtetésekig, hanem mindezt történeti környezetbe helyezi és ott vizsgálja. E megközelítésmód alapján a folyamatok érthetőbbé és szemléletesebbekké válnak, és a történelmi példákkal fűszerezett leírások jóval olvasmányosabbak és élvezhetőbbek is a csupán száraz, többségében elméleti okfejtéseknél. Az olvasmányosságot azonban nem csak a történeti megközelítés, hanem a szerző tiszta, egyszerű, közérthető stílusa is nagyban segíti. A történeti módszer hátránya azonban, hogy néhol elvesznek a tiszta, logikus következtetések, és az olvasóban befejezetlenséghez vagy lezáratlansághoz hasonló érzés keletkezik.  A történeti megközelítésből következik továbbá, hogy a könyv a leíró és elemző részeket váltogatja, és nem terheli az olvasót sok statisztikával, hanem tényleg csak azokat a számokat mutatja, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egyes folyamatok bemutatásához. A történeti megközelítést tovább erősíti – talán mondhatjuk inkább, hogy kiteljesíti – a könyv végén a teljes tartalom egynegyedét elfoglaló tíz esettanulmány.

Már többedszer hangsúlyozom, hogy a nemzetközi migráció rendkívül összetett jelenség, s mint ilyen rendkívüli óvatosságra int a következtetések levonásánál, az új elemek kiemelésénél. Nem véletlen a szerző óvatossága, hogy óvatosan bánik a maga véleményének hangozatásával. Egyszeri olvasás után is érzékelhető, ahogy a szerző nyíltan kiáll Bertrand Badie és Marie-Claude Smouts Visszájára forduló világ interpretációja mellett.

A könyv további erőssége, ahogyan a szerző összefoglalja és értékeli a nemzetközi migráció vizsgálatakor sokszor szembekerülő két alapvető biztonsági megközelítés, a (szerző által elnevezett) „emberi jogi” és „határőrizeti” megközelítést. Szabó A. Ferenc a témához kapcsolódó széleskörű ismereteiről és összetett szemléletmódjáról ad tanúbizonyságot, amikor kiemeli a két szemlélet közötti szintézis keresésének fontosságát. Az Európai Unió migrációs politikája körüli vitákat szemlélve sajnos igenis meg kell állapítani, hogy az ehhez hasonló szintetizáló hangokból bizony jóval többre lenne szükség a politikai döntéshozó testületek háza táján, Brüsszelben.

A könyvnek további értékes eleme a migrációkutatás nemzetközi irányzatainak összefoglalását tartalmazó fejezet. A könyvnek ez az a része, amely – amellett, hogy a téma iránt érdeklődőknek kiváló útmutatásul szolgál az ismeretek elmélyítésének lehetőségeit illetően, – valóban megmutatja, hogy a migrációkutatás fejlődése és eredményei között hol a helye a biztonságpolitikai megközelítésnek, és melyek azok az aspektusok, amelyek felerősödve a nemzetközi migrációt átmozdítják a biztonságkutatás területére is.

A könyv szerkezetét tekintve felmerült bennem a kérdés, hogy a szerző miért nem adott kevesebb főfejezetből álló, konzekvensebb struktúrát a könyvnek. Először arra gondoltam, ez a szerkezet annak következménye, hogy a könyv jó részben a szerző korábbi írásainak egybe gyűjtése. Ám amikor belegondoltam, hogy milyen is lehetne  a jobb vagy logikusabb struktúra, rá kellett jönnöm a jelenlegi felépítés talán az egyik lehetséges legjobb.

A könyv értékét az is növeli, hogy a szerző az erősen nemzetközi jellegű téma ellenére sem tekintett el magyar vonatkozásoktól, sok helyen alkalmaz magyar referenciákat, utal magyar vonatkozású eseményekre, sőt, külön fejezetben foglalkozik a magyar migrációs szakirodalom biztonságpolitikai jellegű elemeivel, valamint a könyv végén szereplő tíz esettanulmány közül négyet is magyar vonatkozású esetek közül választott.

Szabó A. Ferenc könyve nagyszabású magas színvonalú kísérlet a nemzetközi migráció a biztonságpolitika összekapcsolt elemzésére, s már csak témájánál fogva is több tudományterület szakértőinek érdeklődésére tarthat számot.

(Szabó A. Ferenc: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai. Budapest, 2006, Zrínyi Kiadó, 256 old.)