Az osztrák államszerződés megkötését (1955. május 15.) előkészítő tárgyalásokon (az 1955. április 12–15-i moszkvai osztrák–szovjet megbeszéléseken) az osztrák kormánydelegáció vállalta, hogy Ausztria függetlenségének visszanyerésével egyidejűleg az osztrák törvényhozás kinyilvánítja az ország örökös semlegességét, ilyen módon is biztosítékot ad a Szovjetuniónak, hogy nem csatlakozik az esetleg ellene irányuló szövetségekhez. (Moszkva elsősorban Ausztriának a NATO-ba való bevonásától tartott.) Az államszerződés hatályba lépése (1955. július 27.) és a szövetséges csapatok kivonulása után az osztrák kormánypártok előterjesztették a parlamentben az Ausztria örök semlegességéről szóló nyilatkozat tervezetét, amelyet az egyhangúlag elfogadott, majd 1955. október 26-án az osztrák parlament döntött az alkotmány módosításáról, törvénybe foglalta az elvileg már elfogadott semlegességi nyilatkozatot. (Az alkotmánytörvény 1955. december 5-én emelkedett törvényerőre.) Ausztria semlegességét a négy nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország elismerte, és erről kormányaik 1955. december 6-án jegyzékben értesítették az osztrák kormányt. A nyilatkozatot minden olyan országnak is megküldte az osztrák kormány – szíves tudomásulvétel végett –, amelyekkel Ausztria akkor diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn. Ausztria egyoldalú szándéknyilatkozatát ezek az államok vagy támogatóan elfogadták, vagy ellentmondás nélkül tudomásul vették. Az akkori osztrák jogértelmezés szerint ezáltal olyan kvázi-szerződéses viszony keletkezett, amelyet Ausztria nem mondhat fel egyoldalúan. 1990. november 7-én Ausztria változtatásokat hajtott végre az osztrák államszerződés egyes pontjain, amelyek következtében az ország széleskörű nemzetközi szerepvállalási lehetőségekhez jutott. Ezzel a semlegességi alkotmánytörvény jogértelmezése kezdett eltérni a korábbitól, és egyre több osztrák nemzetközi joggal foglalkozó szakember tartja elfogadhatónak az egyoldalú osztrák szerződésmódosítást. A dokumentumot újraközli Horváth Jenő, a közlés forrása: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1945–1982. A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – Gondolat Könyvkiadó, 1985. 307. old. |