Már elegem van abból, hogy elnök legyek, mégsem mondhatok le – jelentette ki Mubarak elnök február 4-én az ABC amerikai hírcsatornának adott interjújában.[1] Egy héttel később, 2011. február 11-én délután maga mögött hagyta előbb csupán Kairót, majd életének utolsó harminc évét is. Miközben az elnök – a hadsereg segítségével – Sarm es-Sejkbe távozott, ugyanez a hadsereg határozatlan időre átvette a hatalmat. A fejleményekről szóló hivatalos közleményt a „kegyelmes Isten (Allah) nevében” Omar Szulejmán alelnök olvasta fel: „(…) mindazon nehéz körülmények között, amelyeken Egyiptom keresztül megy, Hoszni Mubarak elnök úgy döntött, hogy lemond köztársasági elnöki tisztéről, valamint megbízza a fegyveres erők legfelsőbb tanácsát az ország ügyeinek intézésével. Isten segítsen mindenkit.”[2]
Hogy milyen mértékű és irányú katonai puccs történt, az napokon belül kiderül. Egyelőre nem világos, hogy hogyan alakul majd a hatalommegosztás a katonai vezetés, illetve a civilnek tekinthető alelnök között, illetve az sem, hogy bármelyikük milyen platformon és célokkal kíván tárgyalni a választásokat és valódi demokráciát követelő tüntetőkkel. E kérdések megválaszolása persze jelenleg másodlagos az egyiptomiak számára. Az emberek örülnek az utcákon és tereken, bíznak a szabad, korrupciótól, diktátoroktól és politikai elnyomástól mentes Egyiptom, illetve Közel-Kelet megszületésében.[3]
(2011. február 11.)
|