Aligha kerülhető el, hogy írásunkat néhány közismert, talán közhelyszerű megállapítással kezdjük, amikor arra a kérdésre keressük a választ, miként láttak bennünket az olaszok az elemezésre kiválasztott időszakban. Tudvalevő, hogy egy adott pillanatban minden nép különböző korú emberekből, különböző korosztályokból áll, és az egymást követő nemzedékeket különböző információk érik. Így, az egy időben egymás mellett élő generációkhoz tartozó emberek (a nép) más-más ismeret- és élményanyaggal rendelkeznek, s ezek alapján – a mi esetünkben az 1945 és 1989 között élő olaszokban – nyilvánvalóan más-más kép alakult ki Magyarországról; vagyis, más volt a két világháború között felnőtté vált olaszok Magyarország-képe, mint a világháború után formálódott generációé, vagy azoké, akik az 1960–1970-es években voltak fiatalok. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy az a kép, amellyel egy nemzet egy másikról rendelkezik, igen nagymértékben függ az egyes emberek iskolázottságától, foglalkozásától. A második világháború utáni „átlag olasznak”, az olaszok többségének igencsak felületes ismeretei voltak Magyarországról, hiszen nagy részük sohasem járt nálunk, sohasem találkozott magyarokkal. A vasfüggöny a szó szoros értelmében elválasztotta és elzárta a két népet egymástól egészen az 1960-as évek közepéig, a közvetlen ismerkedés lehetősége csak ezután kezdődött a „tömeges” turizmussal. Ami a nyomtatott információkat illeti: az olasz történelem- és földrajztankönyvekben – ahonnan minden felnövekvő nemzedék az első és alapvető információkat kapja egy országról – Magyarország legfeljebb egy-egy mondat, legjobb esetben bekezdés erejéig szerepel, több évszázados hézagokkal. Nem szabad csodálkozni azon, hogy az olaszok többségének az általunk vizsgált korszakban legfeljebb néhány sztereotípia juthatott eszébe a magyarokról, olyasmik, amelyek már évtizedekkel korábban is jelen voltak az ottani köztudatban. Ezek egyébként kedvezőek voltak ránk nézve. Ilyesmik: „a magyar derék, szabadságszerető nép”; „a magyarok szimpatikusak, hasonlítanak az olaszokhoz: életvidámak, nyitottak”; „Magyarország szép, tágas ország, különösen Budapest szép”. Természetesen több ismerettel rendelkeztek rólunk az értelmiségiek és a politikai osztályba tartozó olaszok. Ebben a tanulmányban elsősorban e kategóriákra szűkítjük az elemzést; azt igyekszünk bemutatni, hogy milyen események és tényezők alakították leginkább a Magyarország-képüket. |
