(DAUGHERTY, LEO J.: A vietnami háború napról napra)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

A könyv a vietnami háború eseményeit eleveníti fel, annak főként az amerikai szakaszára koncentrálva. A tárgyalt időszak az 1954-től, a Dien Bien Phu-i csata kezdetétől, az Egyesült Államok 1965-ös hadba lépésén át, egészen 1975-ig, a Saigon elestéig terjedő éveket öleli fel. A szerző sorra veszia háború, a nemzetközi diplomácia, valamint az Indokínai-térség és az Egyesült Államok fontosabb eseményeit, miközben hosszabb-rövidebb elemzések keretében foglalja össze a háború egyes éveit, szakaszait. A könyvet tovább színesítik az elszórva beillesztett leírások a háború fontosabb fegyvereiről, eseményeiről, és a rövid életrajzok a meghatározó személyiségekről, mint Ho Si Minh, vagy Richard Nixon. Ugyancsak hasznosnak bizonyulnak a hadtörténetben kevésbé jártas olvasónak a katonai szakkifejezések magyarázatai, melyeket a magyar fordítás egészen jól ad vissza. (például: Body Count – Hullaszámlálás vagy Search and Destroy – Kutasd fel és pusztítsd el) A könyv mondandóját számos fekete-fehér kép egészíti ki, melyeket a szerző az Amerikai Nemzeti Levéltárból vett, bemutatva a szövegben említett fegyvertípusokat. Ezek komoly segítséget nyújthatnak  azoknak, akik nem tudják mi is rejlik az F-105 Thunderchief vagy az UH-1D Huey kódnevek mögött, megkönnyítve a pontosabb kép kialakítását a háborúban álló Vietnam hétköznapjairól.  A szerző rávilágít a súlyos pszichológiai nyomásra, amely a harcoló felek vállára nehezedett. Az amerikai katonák nem tudtak a saját harcmodoruk szerint küzdeni a láthatatlan ellenféllel, „Charlie”-val, aki ott lapulhatott minden bokor mögött a vietnami dzsungelben egy orvlövész képében. A Vietkongnak ellenben minden ravaszságára és taktikai érzékére szüksége volt, hogy felvegye a versenyt az Egyesült Államok által felvonultatott, az annak idején a legmodernebbnek számító haditechnikával, különösen a nyomasztó légifölénnyel.

Ezek után akár azt is hihetnénk, hogy egy részletes, érdekes, a háborút feltáró műre akadtunk, de a könyvet végigolvasva észre kell vennünk, hogy tévedtünk. A Vietnami háború napról napra sajnálatos módon két olyan alapvető hibával is rendelkezik, melyek rányomják bélyegüket az egész műre, és jelentősen rontják annak szakmai színvonalát és minőségét.

Az első és legfontosabb – és ez okozott némi gondot a jelen sorok írójának is –, hogy a könyv egész egyszerűen nincs megírva. A címben szereplő „napról napra” kifejezést szó szerint érti a szerző, amikor gyakran teljesen jelentéktelen eseményeket sorol fel (egy tengerészgyalogos zászlóalj ezen a napon ide és ide lett áthelyezve), illetve a fontosabb momentumoknál (mint például a Tet-offenzíva) is megnehezíti az áttekinthetőségét ez a sajátos, fragmentált tárgyalási módszer. A mű nem tagolódik fejezetekre, részekre, hanem egységes egészként íródott, amitől csak a bevezető illetve az utószó egy-egy oldala különül el. Az olvasónak az az érzése támad, hogy nem is könyvet, hanem egy időrendi sorba rendezett adathalmazt olvas. A hasonló témájú könyvnek éppen az lenne a célja, hogy elemezze a levéltári forrásokat, statisztikai és egyéb adatokat, esetleg mélyreható következtetéseket vonjon le belőlük, ezáltal plasztikusan bemutatva az adott kort, eseményt. Mr. Daugherty itt mintha megspórolta volna ezt a feladatot, és forrásait némi rendezgetés és csiszolgatás után rögtön könyv formájában adta volna ki. Ez a struktúra hasznos lehet azon a témában jártas olvasóknak, akik szintén valamiféle tanulmányt, dolgozatot írnak a vietnami háborúról, hiszen rengeteg pontos adathoz jutnak el a könyvből, amelyet majd ők maguk megjelölhetnek forrásként, azonban teljesen alkalmatlan a háború átfogó bemutatására. A helyenként beszúrt kisebb elemzések, melyek már említésre kerültek az előszóban, fájdalmasan rövidek, hiányosak, és gyakran több kérdést hagynak az olvasóban, mint amennyit megválaszolnak, amennyiben az komolyabban érdeklődik a téma iránt.

A formai hiányosságok mellett jelentkezik, egy másik, tartalmi hiba is:  a könyv sajátságosan amerikai nézőpontból szemléli az eseményeket, s habár nem nevezhető egyértelműen elfogultnak, mégis egysíkúbbá válik ezáltal a háború bemutatása. Ez talán el is nézhető az írónak, aki maga is amerikai tengerészgyalogosként szolgált, és ezért szívesebben helyezi középpontba a hadban álló Egyesült Államokat, habár ezt az objektivitás rovására teszi. De mindenképpen illett volna felvonultatni néhány forrást, képet a másik oldalról is, bemutatva az Észak-Vietnami Hadsereg és a Vietkong céljait, erőfeszítéseit és hétköznapjait, ezzel kiegyensúlyozva a mű Amerika-centrikusságát. Ha már a könyv címéhez ragaszkodunk, ami nem a „A vietnami háború amerikai szemmel napról napra”, akkor mindenképpen elengedhetetlen a vietnami oldal bemutatása is.

A könyvet Magyarországon a Hajja és Fiai kiadó jelentette meg, így róluk is illik néhány szót ejteni. A könyv első lapján láthatóak az általuk kiadott egyéb könyvek, (a teljesség igénye nélkül néhány markáns példa: SS-Leibstandarte, Hitlerjugend, A végső győzelemig, etc.) melyekből igen határozott arculat rajzolódik ki, amelybe nemigen fér bele a Vietnami háború napról napra, hacsak nem az egyoldalú szemléletmód és az antikommunista hozzáállás által. Ezen sorok írója maga is szenvedélyesen érdeklődik a második világháború iránt, mégis felmerül benne némi kétség, hogy a kiadó művei valóban színvonalas történészeti munkák, avagy csak a náci romantikára rájátszó ponyvairodalomnak minősülnek.

A témában nem jártas olvasó a könyv alapján nem fogja megérteni, miért is vesztette el ezt a háborút Amerika, habár a napok szerinti felsorolásban szinte minden harci esemény, az apróbb összetűzésektől, a több ezer életet követelő csatákig amerikai győzelemmel végződött. Nem fogja megérteni miért kellett leállítani hadműveleteket a hátországban tiltakozó diákok miatt, hogy miért nem támadta meg az Egyesült Államok szárazföldi erőkkel közvetlenül Észak-Vietnamot, hogy hogyan befolyásolta a harcok menetét az amerikai hi-tech stratégiai gondolkodás és a Vietkong gerillataktikájának összecsapása, hogyan torzította el a háborút a nagypolitika. Nem fogja megérteni a vietnami háború napjait. Egyiket sem.

Összegzésként elmondható a könyvről, hogy aki képekkel illusztrálva szeretné megismerni a vietnami háború amerikai oldalát, s nem zavarja ez a kissé talán heroizálónak nevezhető felfogás, annak teljesen megfelel ez a mű. Annak azonban, aki objektív módon, nem „Rambo szemével” akarja látni ezt a háborút, nem ajánlanám a könyvet a vietnami háború tanulmányozásához.

Leo J. Daugherty: A vietnami háború napról napra.(Fordította Eiben György) Debrecen, 2003. Hajja és Fiai Könyvkiadó Kft. 192 old.