Az Ausztria négyhatalmi megszállásának véget vető, az ország függetlenségét és szuverenitását helyreállító szerződést 1955. május 15-én Bécsben írta alá Ausztria, Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője.
A második világháború befejezését követő években a kialakuló hidegháború miatt a háborúban győztes szövetséges hatalmak nem tudtak megegyezni az Ausztriával kötendő békeszerződésről. Csak az 1950-es évek első harmadától jelentkező olvadás légkörében került újra napirendre a békeszerződés kérdése. Végül is a volt szövetségesek Ausztriával nem békeszerződést, hanem ún. államszerződést kötöttek, miután a tárgyalások során elfogadták az osztrák fél jogértelmezését, amely szerint Ausztria a második világháború kitörésekor nem volt önálló és független állam, így nem lehetett hadviselő fél sem.
Az államszerződés szövegét a megszálló hatalmak nagyköveteinek Bécsben ülésező konferenciája öntötte végleges formába 1955. május 2. és 12. között, majd 1955. május 15-én a Belvedere-palota márványtermében írták alá a külügyminiszterek: John Foster Dulles amerikai, Harold Macmillan angol, Vjacseszlav Molotov szovjet és Antoine Pinay francia, valamint Ausztria részéről, Leopold Figl külügyminiszter. Az aláírók között voltak a négy megszállási övezet főbiztosai is. Az államszerződés preambulumot, kilenc részt, két függeléket és öt jegyzéket tartalmaz. Az államszerződésbe ugyan nem foglalták bele, hogy a függetlenné váló Ausztria semleges ország lesz, azonban a szerződéskötést megelőző moszkvai tárgyalások során (1955. április 12-15.) az osztrák fél vállalta, hogy külön törvényben kinyilvánítja Ausztria svájci mintájú semlegességét.
Az államszerződést Ausztria Nemzeti Tanácsa 1955. július 7-én ratifikálta, majd 1955. július 27-én lépett hatályba, egyidejűleg hatályukat vesztették a megszállási övezetekre vonatkozó egyezmények. Elsőként Franciaország kezdte meg csapatai kivonását, az utolsó egységek október második felében hagyták el az ország területét. 1990. november 7-én Ausztria változtatásokat hajtott végre az államszerződés egyes pontjain, amelyek következtében az ország széleskörű nemzetközi szerepvállalási lehetőségekhez jutott.
A dokumentumot újra közreadja Horváth Jenő, a közlés forrása: Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1945-1982. A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó - Gondolat Könyvkiadó, 1985. 293-306. old. |
