Az európai nagyhatalmak – Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország – 1918 utáni közép-kelet-európai politikájára irányuló kutatási projekt (OM NKFP) célja az volt, hogy felmérjük, térségünk milyen politikára számíthat a jövőben az Európai Unió nagyhatalmainak részéről a múlt tapasztalatai alapján. Melyek a nevezett országok külpolitikájának azok az elemei, amelyek dacolva az idővel a jövőben is meghatározzák majd térségbeli politikájukat? Egyáltalán lehetnek-e a múltban olyan támpontok, amelyek a jövő külpolitikájára nézve útmutatást adnak, vagyis létezik-e korszakokat átívelő folytonosság a nagyhatalmi politikában? Arra a kérdésre is választ kerestünk, hogy miként helyezhető el a régió az említett országok általános külpolitikai értékrendjében. Nem utolsó sorban el akartuk helyezni Magyarországot a többi közép kelet európai ország között a fontosság szempontjából, és választ kerestünk arra, hogy a korábbi prioritások továbbra is érvényben maradnak-e? Milyen megfontolások alapján támogatták a nagyhatalmak egy-egy kis ország nemzetközi törekvéseit egy másik kis ország rovására? Vajon a rokonszenv szempontjai játszanak-e szerepet, mintahogyan ma is sokan hiszik, vagy a vezető országok hatalmi szempontjai, esetleg e két elem valamilyen ötvözete? Projektünk másik fontos célja az volt, hogy első alkalommal a magyar történetírásban a nagyhatalmak szempontjából, a huszadik századot átívelően dolgozzuk fel térségünk nemzetközi kapcsolatainak történetét. E tanulmányok kiindulópontja, hogy a kis államok sorsát elsősorban nem saját külpolitikájuk döntötte el, hanem a nagyhatalmak irántuk folytatott politikája. A nemzeti külpolitikák alkalmazkodóképessége, vagy annak hiánya csak átmenetileg befolyásolhatta a kis országok sorsát. |