pályakép » publikációk a szerzőtől »

Ahmadinezsád, Mahmúd (1956?–) – iráni elnök (2005–) neve a radikális iszlamista meggyőződése, populista kijelentései, az önálló, iráni nukleáris technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos kemény álláspontja, illetve a zsidóság, valamint Izrael állam elleni ellenséges kijelentései alapján vált világszerte ismertté. ■1956(?)-ban született az iráni Garmsar városában. Teheránban nőtt fel, középiskolai és egyetemi tanulmányait is ott végezte. 1975-ben mérnökként diplomázott az egyik teheráni egyetemen (Science and Technology University of Teheran), majd 1997-ben közlekedésmérnöki kutatásai alapján ugyanott doktori fokozatot szerzett. Az iráni iszlám forradalom (1979) után alapítója és tagja az egyetem berkein belül alakult Iszlám Hallgatói Társaságnak (Islamic Association of Students), amely érintett volt a teheráni amerikai nagykövetség elfoglalásában, illetve a közel másfél évig tartó túszügyben (1979–1981). Később az egyetem oktatója, illetve tudományos kutatásokat folytatott, újságírással is foglalkozott. Számos szakmai, tudományos társaság tagja. ■ Az iraki–iráni háborúban (1980–1988) önkéntesként harcolt. A háborút követően közigazgatási területen dolgozott, 1993 és 1997 között Ardabil tartomány főkormányzója. 2003 és 2005 között Teherán főpolgármestere; tevékenysége eredményeként a kulturális és tudományos élet iszlamista jellege ismét erősödött. Ezzel egy időben a Hamshari nevű iráni újság ügyvezetője. Radikális megnyilvánulásai, a szociális problémák megoldását hiányoló, a kormányzatot támadó kritikái, ideológiai különbségek miatt elődje, a reformokhoz nyitottabban viszonyuló Mohamed Khatami elnök (1997–2005) megvonta tőle a teheráni polgármester azon jogát, hogy a minisztertanács ülésein részt vegyen. Polgármesterségéről a közelgő elnökválasztás miatt mondott le. 2005. június 24-én választották meg az ország hatodik elnökének. ■ Hatalomra kerülése óta Irán a nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjába került, egyrészt Ahmadinezsád elnöknek, a holocaustot, Izrael létezéshez való jogát kétségbevonó (Khomeini ajatollah retorikáját idéző) megnyilvánulásai, illetve az izraeli zsidóság Európába való visszaköltöztetésére vonatkozó felvetése miatt, másrészt mert ragaszkodik ahhoz, hogy Iránnak joga van saját fejlesztésben nukleáris technológiát fejleszteni; a releváns nemzetközi szerződések ezt a jogot nem tiltják, legalábbis, amíg békés, polgári célú kutatásokról, illetve felhasználásról van szó. A kérdést vizsgáló Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) nincs könnyű helyzetben, amennyiben az Egyesült Államok részéről nagy nyomás nehezedik rá, hogy bizonyítsa, Irán távlati elképzelései atomfegyver előállítására vonatkoznak. Amennyiben ezen vádakat kétségtelenül sikerül bizonyítani az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Alapokmány VII. fejezete alapján és tagjai egyetértése esetén jogosult lenne Irán elleni megelőző csapásra vonatkozó határozatot hozni. Az iráni olajszállításokhoz (illetve fegyverkereskedelemhez) fűződő orosz, kínai, európai érdekek miatt a nemzetközi közösség egységes állásponttal jelenleg nem rendelkezik. A Washingtonnal való viszonyt a nukleáris programmal kapcsolatos ellentétes álláspontok mellett bonyolítja az Iránnal szomszédos afganisztáni rendteremtésben való amerikai-iráni érdekek közös/hasonló mivolta