pályakép » publikációk a szerzőtől »

Különféle történelmi, politikai okok folytán az Európai Uniót (EU) az utóbbi két, három évtizedben hagyományosan a palesztin ügy barátjaként tartják számon – szemben az inkább izraeli érdekeket biztosító Egyesült Államokkal. Ennek ellenére a közös nyilatkozatokban kitapintható „egységes” álláspont nehezen fordítható le hatékony – politikai tartalmú – együttműködésre. Az Európai Unió tagállamainak palesztin-izraeli konfliktus során, így az oslói békefolyamat (1993-2000) idején képviselt álláspontja jóval divergensebb annál, semhogy valóban érdemi támogatói lehetnének a palesztin állam ügyének. A tanulmány célja az EU tagállamainak annak megfelelően történő csoportosítása, hogy azok az izraeli vagy a palesztin fél érdekeihez igazítják inkább külpolitikai döntéseiket. Amíg Nagy-Britannia és Franciaország pozícióját elsősorban történelmi szerepük határozza meg, addig az észak-európai államokét szolidaritásról, emberi jogokról vallott felfogásuk, ritka anyagi jólétük, a mediterrán államokét pedig az arab világgal való kapcsolataik befolyásolják. Németország helyzete második világháborús szerepvállalása miatt sajátos. A Kelet-közép európai tagállamok külpolitikájában a palesztin-izraeli kérdés csak periférikusan jelenik meg, többnyire valamely más tartalmú reláció, illetve alkufolyamat alárendelt részeként. Mind palesztin, mind izraeli körökben tartja magát a vélemény, hogy egységes Európáról – EU-ról – békés körülmények között lehet csak beszélni. Érzékenyebb politikai szituációk, a közel-keleti konfliktus mélypontjai idején csak európai államok vannak.

Letölthető publikációk:

Paragi Beáta - Sokféleség az egységben

257 KB

PDF dokumentum

2007.12.06.