Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
A lengyel-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés
1945.01.01.

A második világháború alatt a szövetséges nagyhatalmak közötti viták egyik fontos témája az ún. lengyel-kérdés volt, annak is főként az a két eleme, hogy hol is lesz a világháború utáni Lengyelország, valamint az, hogy milyen kormánya lesz az országnak.
A Szovjetunió a határkérdésben abból indult ki, hogy az első világháború utáni lengyel-szovjet békeszerződésben (rigai szerződés, 1921) rögzített határ nem volt igazságos, a szerződés Szovjetunió szorult helyzetben kötötte, csak kényszerűségből ismerte el a Curzon-vonaltól jóval keletebbre került lengyel határt. A világháború után lényeges korrekciót, Lengyelország drasztikus „nyugatra tolását" kívánta.
Ami a lengyel kormány kérdését illeti, Lengyelország 1939 őszi összeomlását követően Londonban működött egy emigráns kormány, amellyel Moszkva - miután Németország megtámadta a Szovjetuniót (1941. június 22.) - 1941. július 30-án egyezményt kötött a Németország elleni közös küzdelemben való kölcsönös segítségnyújtásról. A lengyel-szovjet kapcsolatokban további előrelépést jelentett az 1941. december 4-én W. Sikorski tábornokkal, a londoni emigráns kormány elnökével Moszkvában aláírt lengyel-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. 1943 elejétől azonban, amikor fény derült a katyni mészárlásra, a megromlottak a két fél kapcsolatai, a szovjet kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a londoni kormánnyal (1943. április 25.).
A szovjet hadsereg 1944. nyári nagy támadása idején, amikor az Lengyelország területére lépett, szovjet patronátus alatt, július 22-én megalakult a néhány nap múlva az ún. lublini bizottságként ismerté vált népfront jellegű központi szerv, amely magát 1944. december 31-én Lengyelország ideiglenes kormányává nyilvánította. A Szovjetunió az 1945. január 2-5-i levélváltással Lengyelország ideiglenes kormányának ismerte el ezt az új szervet és felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat, miközben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság a londoni kormány emigráns kormányt tekintette Lengyelország képviselőjének. Varsó felszabadítása (1945. január 17.) után a lublini kormány áttette székhelyét a fővárosba. A jaltai konferencián (1945. február 4-11.) a nyugati szövetséges nagyhatalmak lényegében tudomásul vették a végbement fejleményeket, elejtették a londoni kormányt, ahhoz azonban ragaszkodtak, hogy a varsói kormányt bővítsék ki a Lengyelországban és külföldön élő demokratikus erők szervezeteinek képviselőivel.
Ennek megtörténte előtt, 1945. április 21-én Moszkvában a Szovjetunió a varsói kormánnyal megkötötte a lengyel-szovjet barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, kimondottan Németország ellen. A szerződés aláírását a Kreml siettette, a szerződéssel ugyanis kész helyzetet akart teremteni még az ENSZ San Franciscó-i ülése előtt mind a határok, mind Lengyelország biztonságának felügyelete kérdésében.
A szerződés egyfelől rendkívül módon megerősítette a szovjetbarát varsói kormány helyzetét, másfelől a szerződéssel Moszkva egyértelművé tette, hogy nem hagyja elvitatni lengyelországi pozícióit.
A szerződést megerősítő okiratokat Varsóban cserélték ki, 1945. szeptember 20-án.
A szerződés lejárta előtt (1965. április 8-án) a felek Moszkvában újabb 20 évre meghosszabbították a szövegében a megváltozott történelmi helyzethez igazított régi szerződés.
Az 1945. évi szerződés szövegét Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb politikai szerződései c. dokumentumkötete alapján (Budapest, 1966, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 609-611. p.) újra közreadja Horváth Jenő.

Barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Lengyel Köztársaság között

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Lengyel Köztársaság Országos Nemzeti Tanácsának elnöke
attól az elhatározástól áthatva, hogy a háborút a német megszállók ellen a teljes és végső győzelemig közösen folytatják,
attól az óhajtól vezérelve, hogy a szovjet-lengyel kapcsolatok történetében a német imperializmus elleni közös harcok folyamán bekövetkezett fordulatot a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Lengyelország közötti baráti, szövetséges együttműködéssé szilárdítsák,
abban a meggyőződésben, hogy a Szovjetunió és a vele szomszédos Lengyelország közötti barátság és jószomszédi kapcsolat további erősítése megfelel a szovjet és a lengyel nép életbevágó érdekeinek,
abban a meggyőződésben, hogy a szovjet és a lengyel nép közötti barátság és szoros együttműködés fenntartása eredményesen járul hozzá mindkét ország gazdasági fejlődéséhez mind a háború alatt, mind a háború után,
arra törekedve, hogy a háború után minden eszközzel előmozdítsák a népek békéjén...

A dokumentum folytatódik.
A teljes dokumentum megjelenítéséhez a későbbiekben be kell jelentkeznie.
A dokumentum 1 kreditet ér.
Most kattintson ide a folytatáshoz »

GROTIUS KÖNYVTÁR


Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2017 Grotius